Éljenek a borásznők!

Volt, hogy beledöglöttem százszor, égette a torkom a tehetetlen düh, hogy nem figyelnek rám, hogy nem vesznek komolyan, hogy legyintenek, mert nő vagyok. Mégis végigcsináltam, csakazértis felálltam és mentem tovább. Tudom, hogy erre mindannyian képesek vagyunk, mégis muszáj elmondanom, hogy le a kalappal minden nő előtt, aki családanyaként vezet egy vállalkozást, hatalmas terheket cipelve a vállán, aki hittel, lelkesedéssel és szenvedéllyel tud dolgozni egy célért, és biztos hátteret képes teremteni a gyerekeinek. Klasszak vagyunk. Tényleg! (Luka Enikő - Luka Pincészet)

Ha húsz-harminc évvel ezelőtt valaki „női borászokról” szeretett volna cikket írni, a főszerkesztő nyilván azonnal visszakérdez: „Rosszat álmodtál? Hol látsz te itt olyat? Egy-egy talán akad mutatóba, de hogy tömegével!” Viszont ha most a jövőbe vitetnénk magunkat dr. Brown csodajárgányával, a tizenöt-húsz év múlva alkotó újságírók valószínűleg nem értenék a felvetést: mi az, hogy „férfi” borász meg „női” borász?  Hát nem mindegy?

Egyetemi diplomával és doktori fokozattal kerestem állást. Az egyik pincészetnél már készültem a személyes bemutatkozásra, amikor kiderült, hogy addig félreolvasták a nevemet, és nem Béla vagyok, hanem Beáta. Az igazgató azt mondta, szükségtelen elmennem az interjúra, hozzájuk nő csak takarítónőként vagy laborosként teheti be a lábát. (Nyúlné dr. Pühra Beáta – Nyakas Pincészet)

Múlt és jövő között lebegve épp egy szerencsés életpillanatot fogtunk ki: tanúi lehettünk annak, hogyan tör előre és egyenjogúsítja magát a női nem egy korábban teljesen férfi uralta szakmában. Előre tör, de nem törtet, nem harcol. Természetesen veszi át az őt is megillető részt. Hisz miért volna a metszés, a hajtásválogatás, a szüret időpontjának meghatározása, az alkoholfok-mérés, a pincehigiénia ellenőrzése, a hordóválasztás, a kóstolás, a borok házasítása, a címketervezés és marketing inkább való egyik vagy másik nemnek. És igen, MINDENKI nyer azzal, ha a felnövekvő tehetségek egymást segítő versenyéből nem marad ki a lakosság fele.

Bussay Dorottya, Bussay Pincészet

Ez az út hívott engem, és örülök, hogy követtem. A pincében sokkal jobban érzem magam, mintha egy nagyvállalat irodájában üldögélnék. A borászkodás valóban nekem való, egyszerre van meg benne a kétkezi munka öröme és az alkotás izgalma, és az eredmény miatt sem kell szégyenkeznem. (Heimann Ágnes – Heimann Családi Birtok)

Annak vagyunk tehát szerencsés tanúi – borélvező részesei – hogy történelmi léptékben percek (néhány év, egy-két évtized) alatt a borágazatot elárasztották a határozott elképzeléssel fellépő, az „atyák” tapasztalatait továbbvivő, a hagyományokat meg-megújító, önálló, az egész ágazatra nagy hatást gyakorló önálló – egyszóval minden szempontból egyenrangú – nők. Szó sincs itt bármiféle harcról (remélhetőleg a legmacsóbb borászok vagy borfogyasztók sem így élik ezt meg) vagy pláne hatalomátvételről. Egyszerűen (nem, nem egyszerűen) világszerte és nálunk is megindult az egészséges kiegyenlítődés, ezzel egyszersmind beáramlott a borkultúrába egy másfajta szemlélet is – nem felváltva a korábbit.

A borok mindig magukon viselik a borász érintését. A mi szakmánknak éppen az a lényege, hogy ugyanaz a szőlőfajta minden borász kezében egy kicsit mássá lényegül át. De nem az a fontos, hogy férfi vagy nő az alkotó, csak az számít, hogy a bor jó legyen. Benne vagyunk minden palackban, a furmint harmonikus testességében, az aszú lonc-illatában, hiszen mi készítettük, mi akartuk, hogy olyan legyen. (Bárdos Sarolta – Tokaj Nobilis)

Hogy létezik-e az a bizonyos speciális „női érzékenység”, s ha igen, annak a borkészítésben lehet-e szerepe, és vajon mekkora, hogy érezhető-e egy vállalat működésében vagy egy pohár italban „a” nőiség lényege, erről nyilván heves vitákat lehet folytatni. Mindkét nem képviselői között akadnak pro és kontra érveket felsorakoztatók, de hogy ezzel a viszonylag új fejleménnyel csakis nyert – és még tovább, még többet nyer – a borközösség és a borközönség, az biztos.

Talán furcsa, de sosem voltak kétségeim. Komoly tervekkel és célokkal indultam, a munkában nem ismerek lehetetlent, elég határozottan tudom képviselni az álláspontomat. Néha viszont én is elfáradok, és olyankor nagyon jó, ha valaki megment. Szerintem egy nőt nem a kiskosztüm és a tűsarok tesz nővé, hanem épp ez a kettősség, hogy egyszerre lehetünk gyengék és erősek. És ha megteremtettük magunkban ezt a belső harmóniát, gond nélkül elhordunk néhány hegyet éhgyomorra, de úgy, hogy észre se vesszük. (Kovács Zita – Sol Montis Borászat)

Ma már nem jelent újdonságot, ha egy borfesztiválon borásznők állnak a pult mögött, ha női borászok egy csoportja közös standon jelenik meg egy kiállításon. Van róluk szóló könyv magyar, spanyol, angol nyelven, van külön nekik szóló borverseny, és számukra szervezett, speciális nőnapi borkóstoló is. Ez mind öröm, de talán mégis az lenne a legjobb, ha dr. Brown szupermasinájával hirtelen tényleg megérkeznénk a jövőbe, ahol mindez nem megy csodaszámba. Jó úton haladunk, menjünk rajta tovább!

Dóka Éva, Dóka Éva Pincészete

Szerintem az a legfontosabb, hogy tudjunk hálásak lenni azért, amink van. Töprenghetünk azon, hogy mi lesz a jövőben, rágódhatunk azon, hogy mi volt a múltban, de ha nem figyelünk arra, ami most van, akkor elszalasztjuk a pillanatot. A jelen holnap múlt lesz. Most kell boldognak lenni. (Árvay Angelika – Árvay Családi Pincészet)

A címfotón Ujvári Vivien, a Barta Pince borásza látható. Fotó: Bársony Bence

Megjegyzés: az idézeteket Szabó Edit: Gyengébb? Nem! című riportkönyvéből vettük át. 

Az oldal alján látható galéria képanyagát a Gyengébb? Nem! című könyv alapján állítottuk össze. Fotók: Dancsecs Ferenc