Borozás a kéktúra útvonalán

Apró és kevésbé apró birtokok gyönyörű, festői környezetben, limitált szériás, csak helyben kapható és kóstolható borkülönlegességek, madárcsicsergés, roppanóan friss levegő: megérkezett a jó idő, kössük össze a borozást egy kis kirándulással!

Csaknem száz évvel ezelőtt festették fel az első kék csíkot az Országos Kéktúra nyomvonalára. Erre a mondatra alighanem számos olvasóban egyből felcsendül az „Indulj el egy úton…” dallama, amely a Rockenbauer Pál neve által fémjelzett tévésorozattal írta be magát örökre a magyar filmipar klasszikusai közé. Bár maga a kéktúra akkor már negyven éve létezett, a Másfélmillió lépés Magyarországon című műsornak köszönhetően tett szert országos ismertségre 1979 őszén. Az első vetítések után emberek százai kerekedtek fel, hogy ők is bejárják az akkor fordulatszámlálóval 1124 km-re mért, az ország északi részén végighaladó túraútvonalat – illetve indulnak el ma is, hogy ha nem is egyben, de szakaszonként, akár évekre bontva, bejárják a kéktúrát. Ők, illetve mindazok, akik csak egy-egy etap erejéig barangolnának a kéken, akár egy borozást is beiktathatnak a menetrendbe, hiszen a túraútvonal számos borvidéket is érint – ezekből hármat mutatunk most meg.

Írott-kő

Soproni borvidék: Kőszeg és környéke

Az Országos Kéktúra nyugatról halad kelet felé, kiindulópontja pedig a Kőszeg felett magasodó Írott-kő, úgyhogy célszerű akár itt elkezdeni a túrázást. Az Írott-kőhöz eljuthatunk Kőszegről is: ez a szakasz 14 km, ami oda-vissza mindenképpen kíván némi alapedzettséget. Dönthetünk viszont akár úgyis, hogy az autót Kőszegen hagyjuk: tömegközlekedéssel elmegyünk Bozsokig vagy Velemig, innen felkapaszkodunk az Írott-kőhöz, és visszasétálunk Kőszegre. Másnap pedig a fáradalmakat kipihenendő irány valamelyik helyi borászat!

Kőszeg maga a Soproni borvidék része, néhány éve viszont már saját eredetvédelemmel is rendelkezik: vagyis az innen kikerülő borok akár Kőszeg OEM-ként is forgalomba hozhatók – annak függvényében, hogy megfelelnek-e ezeknek a soproni eredetvédelemnél szigorúbb feltételeknek. A szabályzat megnevezi azokat a kőszegi történelmi dűlőket, ahonnan a szőlőnek származnia kell, kitér a fajtaválasztékra, az alapborok mellett a vörösök superior, illetve grand superior besorolást is kaphatnak.

Kőszeg

A szűkebb értelemben vett borvidékről a természetes borok kedvelői számára az Unger Bormanufaktúra kínál évről évre változó szortimentet. Ha pedig már egyébként is benne vagyunk a túrázásban és még maradt egy kis energiánk, érdemes felkapaszkodni a Kálvária-hegyen lévő ültetvényeikhez, hogy a saját érzékeinkkel tapasztaljuk meg, milyen is a terroir, ha kőszegi. A Soproni borvidékhez méltón a középpontban a kékfrankos áll, de egyéb vörösborokat, sőt, chardonnay-t, illetve olaszrizlinget is kóstolhatunk náluk.

A Kampits Családi Pince – nomen est omen – felmenőik hagyományait őrzi, az 1985-ben alapított borászatban mindössze 2 hektárról szüretelik a szőlőt. Gondosan érlelt boraikat már csak azért is megéri megkóstolni, mert – a mennyiségből eredően – kifejezetten a helyi piacot szolgálják ki, máshol nem is igen találkozni a tételeikkel. Kínálatukban a tipikus soproni fajták mellett van furmint is, aminek – bár elsősorban nem a legnyugatibb borvidékünkkel kötjük össze – történelmileg itt is meghatározó szerepe volt, ebből kifolyólag egyre több helyi termelő tűzi ismét zászlajára.

A 7/7 pince még a Kampitsnál is kisebb: mindössze 1 hektárról készítik boraikat. Náluk az organikus szőlőművelés és a természetes borkészítés áll a középpontban: a helyi jellegzetességek mellett pedig még pinot noir is szerepel a választékban. Kortyolgatás közben arra azért mindenképpen érdemes figyelni, hogy a tulajdonos, Tömő Szabolcs bor iránti szeretete és szűnni nem akaró lelkesedése, a selymesen csiklandozó borok, valamint a hívogató táj szépsége képes az embert akár állandó maradásra is bírni.

Csobánci vár

Badacsonyi borvidék: Csobánc

Sümegtől Tapolcáig, Tapolcától Badacsonytördemicig, Badacsonytördemictől Nagyvázsonyig tartanak a tanúhegyeink által őrzött kéktúraszakaszok: errefelé alig tudunk olyan települést vagy emelkedőt megnevezni, ahol ne lenne hagyománya a borkészítésnek. A Badacsonyt és a Szent György-hegyet már bebarangoló természetjárók kedvéért most a Csobáncot mint egy új, vélhetően kevésbé szem előtt lévő lehetőséget emeljük reflektorfénybe. A hegy a fentebb említett szakaszok közül a harmadikon esik útba, mivel azonban ez a leghosszabb a három közül, tapasztalatlan túrázók nyugodtan osszák két részre a távot! Itt nagyjából mindegy, hol hajtjuk álomra a fejünket, illetve hogy hol hagyjuk el az autót, hiszen tömegközlekedéssel kényelmesen visszajuthatunk a bázisra.

Ha a Csobáncról egy termelőt kellene megnevezni, gyakorlott borkóstolóknak minden bizonnyal elsőként ugrik be a Villa Tolnay neve: a borászat a hegy lábánál, Tolnay Klári egykori villájában talált otthonra. A borospincékben szigorú hadrendben sorakozó Stockinger hordók, a patikatisztaságot őrző borász, Nagy Laci, valamint furmint, olaszrizling, Tenger Cuvée és – a Badacsonyi borvidéktől már nem szokatlanul – vörösborok is várják a szomjas turistákat. Ha ügyesek vagyunk, akár úgy is alakíthatjuk a menetrendet, hogy náluk szálljunk meg. Érdemes, mert a teraszról egy pohár borral a kézben gyönyörködhetünk a Szent György-hegy mögött lebukó nap aranyló fényében.

Jószerivel egy kőhajításra tőlük található a Badacsonyi borvidék egyik legújabb pincéje. Az Illés Borászatot Illés Anita és támogató férje, Illés Dávid viszi. Annyira közel vannak a Villa Tolnayhoz, hogy a kezdeti években még náluk is tárolták a borokat – mostanra azonban van már saját feldolgozójuk, pincéjük, sőt, a Villa Tolnayhoz megszólalásig hasonlító, káprázatos panorámájuk is maradásra késztet. A poharakba a nevükkel egybefonódott „köves” elnevezésű olaszrizling-variációk mellett idén először pinot noir is kerülhet; ha pedig előre jelezzük igényünket, kézműves sajtokkal kísérhetjük a hűsítő kortyokat.

Ha már szóba kerültek a vörösborok, akkor a Csobáncról természetesen Von Beőthy János pincészete is kihagyhatatlan: címkevilágában, esetenként fajtaválasztékban és a borok elnevezésében sem tagadhatná le a tulajdonos, hogy mindig is vonzották Franciaország borai. Persze fehérek is vannak a kínálatban, és ki tudja, talán még az is lehet, hogy éppen egy chardonnay rabolja el végérvényesen a szívünket.

Bükki borvidék

Bükki borvidék: nehezített pálya

Az Országos Kéktúra egyik legkomolyabb szakasza 62 km-en át bolyong Szarvaskőtől Putnokig, az összemelkedő meghaladja a 2000 métert – így ezt az etapot mindenképpen érdemes több részletben teljesíteni. Akár Eger is lehet egy biztos bázis: ha otthagyjuk az autót, egy szűk fél óra alatt eljuthatunk tömegközlekedéssel Szarvaskőre – és tulajdonképpen abban is biztosak lehetünk, hogy ha elfáradunk valahol, jó eséllyel Eger mint a legközelebbi nagy település megközelíthető valamilyen járművel. A városban és a környékén tényleg szinte megszámlálhatatlanul sok borászat vár, ezeket most itt nem soroljuk, helyettük jöjjenek a borvidéki főváros mellett megbúvó bükki pincészetek!

Aki járt már a Bükkben, tudja, hogy a szőlősorokat a kéktúra útvonalától kicsivel arrébb érdemes keresni. Ha valaki nem szívesen szakítja meg az utat, Mályinkára érve ismerkedhet a helyi kínálattal: a mostanra már Michelin Bib Gourmand ajánlással is bíró, Kun A. Luca és Pohner Ádám vezette Iszkor a környékbeli termelőkre alapozza nemcsak étel-, hanem italkínálatát is. Ekképpen a Bükki borvidék széles választéka elérhető náluk mind elvitelre, mind fogyasztásra. Ha pedig úgy döntünk, hogy letérünk a kitaposott kékről, akár meg is látogathatjuk valamelyik pincét.

Az organikus, illetve a natúr vonal kedvelői jó helyen járnak a Bükkben: Sándor Zsolt miskolci bázisának stabil a helye az ország legelismertebb natúr borászatai között. Mivel a Bükki borvidék esetében nem igazán beszélhetünk hagyományos fajtákról, a termelők kínálata sokszínű, érezhető fehér dominanciával – így már csak ezért is megéri felfedezni ezt a színes kavalkádot. Zsolt például Anna Luca tételével tette fel a cserszegi fűszerest az izgalmas potenciált rejtő szőlőfajták térképére; emellett pedig kóstolhatunk nála olyan vörös ínyencségeket is, mint a zweigelt vagy a medina – akár együtt is, hiszen házasítva is kínálja.

A Gallay Kézműves Pince annak idején a Bistronauta sorozattal robbant be a magyar boros közélet mindennapjaiba, és tartja ezt a pozíciót azóta is rendületlenül. Borbély Roland a fenntarthatóság elveit figyelembe véve műveli szőlőjét az országos szinten is kiemelkedő bükki dűlőkben, a tőkék között olyan őshonos magyar fajtákkal, mint a turán, a kabar vagy éppen a zenit.

A honi borvilág egy másik Rolandját is a Bükki borvidék adja: Hajdu Roland pincéje Cserépváralján talált otthonra. Autochton szőlőfajtákat is találunk, még laskát is kóstolhatunk nála. A falut felkeresni már csak festői elhelyezkedése miatt is érdemes, a túrázásban megfáradt vándoroknak pedig nemcsak a kiváló bükki borok, hanem az igazi, hamisítatlan falusi vendégasztal is felüdülést kínál.

A fentebb ismertetett borászatok persze csak egy kis szeletét adják az Országos Kéktúra közvetlen szomszédságában rejlő pincészeteknek, rajtuk kívül még számos kiváló termelőnél pihenhetünk meg egy-egy szakasz teljesítése után. A teljes kéket bejárni nem kötelező, egy kellemes hétvégi kikapcsolódás, kirándulás kiindulópontjaként viszont biztos nem ér bennünket csalódás, ha a kék jelzést követjük. Irány az újraéledő természet!

Fotók: Magyar Bormarketing Ügynökség