2023 november 13. / Kalmár BorbálaURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

Generációs sikerek, alázat, hit és hivatás – Hatszemközt két Lőrincz Györggyel

Ha az ember egy Lőrincz Györggyel találkozik, mindig benne van a dologban, hogy valamilyen egészen lenyűgöző élménnyel gazdagodik. Hát még ha kettővel… A mostani páros beszélgetést Egerszalókra, a borászathoz egyeztetjük; végül úgy alakul, hogy mégis a budapesti St. Andrea Restaurantban találkozunk. Nem ok nélkül: a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet Agapé bora kiérdemelte a valaha volt legmagasabb pontszámot, amelyet magyar száraz vörösbor kapott a nemzetközi mezőnyben; ezt gyűltünk össze most megünnepelni.

A 100 pontos skálán a léc már eddig is magasan volt: 2021-ben a Decanter World Wine Awardson kapott 97 pontot a St. Andrea Nagy-Eged dűlő Grand Superior 2017-es Egri Bikavér. Most pedig a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészetnél minden tekintetben szintet léptek: a fentebb említett 2018-as Agapé szintén a Nagy-Eged-hegy szülötte, de egy magasabban fekvő termőterületről származó Egri Bikavér. Ez az a bor, amelyet James Suckling nemzetközi borkritikus 98 pontra értékelt, majd néhány nappal később a világ 48. legjobbjának kiáltott ki (39 ezer idén kóstolt minta közül) – de nem csak ezzel az egy tétellel volt elégedett. Az idén 21 éves borászatnál beérett a kemény munka, a sikerek mögött pedig nem egy, hanem minimum két Lőrincz György áll; de mint a mostani beszélgetésből megtudjuk, az egykori egyszemélyes vállalkozásból már a szűken vett családi kör majd minden tagja kiveszi a részét. Közben pedig ki tudja, talán a harmadik generáció képviselői is elindultak egy remélt úton. 

Nem véletlenül írom azt, hogy beszélgetés, és nem interjú: az alábbi gondolatok a Kollár Endre által jegyzett menüsor mellett hangzottak el, amelynek most egy kivonatát hozom, szeretettel. 

 

James Suckling értékelése a 2018-as Agapé borról (Fotó: St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet)

 

A feladatleosztásról

 

Lőrincz György: Gyurika már 10 éve dolgozik nálunk: arra a tudásra, amit megtanult, illetve megtapasztalt, különösen sokat építünk. Ő szőlész-borász mérnök, míg én csak borászatot tanultam – ebből már eleve adódik az, hogy ő jobban viszonyul a szőlőhöz. Mivel úgy alakult, hogy nálunk minden gyermek egyből mély vízbe kerül, így ő megkapta a teljes szőlőterületet, hogy azzal foglalkozzon. Én úgy gondolom – ő pedig majd elmondja, hogy neki milyen élmény –, hogy a szőlő a lényege a finom bor készítésének. 

Én minden mással foglalkozom: a pincemunkákkal, az egyéb munkaszervezéssel, a piacépítéssel kapcsolatos feladatokkal és az adminisztrációs kötelezettségekkel. Június 1-től pedig itt van a másik gyermek, Bálintka, aki kicsit gazdasági szemmel is nézi a vállalkozást, hogy milyen irányba halad – máris nagyszerű tanácsokkal próbálta kedvezőbb mederbe terelni a folyamatainkat. Ez szintén nagyon fontos dolog, hogy a személyében most van egy plusz kontroll és figyelem. Azt látom, hogy emellett nagyon szívesen benne van azokban a piacépítési feladatokban is, amelyeket az arculat és a rendezvények jelentenek, ahol alapvetően az anyukája is szerepet vállalt. Így a családból négyen vagyunk most állandó tagok, de az ötödik, Ákoska is már egész nyáron a pincénél dolgozott. Ő elsősorban a borbemutatókon segít sokat és így azokon a hétvégéken, amikor itthon van, ezzel foglalkozik. Az ELTE-n tanul nemzetközi gazdálkodást angol nyelven. A gyönyörű az, hogy érdekli ez a téma, a bor ügye, így Gyurikával most majd ketten mennek ki a Decanter Fine Wine nagykóstolóra, ahova idén meghívtak minket is. Tehát tulajdonképpen öten vagyunk már a hatfős családból a borászatban, és van egy szurkolónk, Annácska. Most így nézünk ki, így nagy körvonalakban.

A két Lőrincz György és Andrea (édesanya és feleség), akiről a pince a nevét kapta (Fotó: St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet)

 

Ifj. Lőrincz György: Izgalmas belegondolni, hogy már tíz éve vagyok a St. Andreánál – gyakorlatilag majdnem feleannyi ideje, mint amióta létezik. Az, hogy amikor csatlakoztam a birtokhoz és az 50 hektár irányítását egyből a kezembe adta édesapukám, egy hatalmas bizalom volt a részéről. Nyilván tanultam is a szőlő-bor ágazatnak ezt a részét, és tényleg azt éreztük mind a ketten, hogy ebben van meg az a legnagyobb tartalék, amit jó lenne még kiaknázni. Nagyon megtisztelő szerintem, hogy együtt dolgozhatunk egy ilyen nemes ügyért, vagyis hogy megmutassuk az Egri borvidék csodáit a világnak. 

A nagy bornak, és a nagyon finom bornak az az alapja, hogy kiváló szőlőből készül. Nagyon nagy bizalom, hogy édesapukám egész évben egyszer vagy kétszer jön csak ki az ültetvényre, általában szüret előtt. Ott aztán megbeszéljük, hogy mit rontottam el abban az évben… de ezekből én is tanulok sokat. Mostanában kezdem azt érezni, hogy egy picit szeretnék mélységében becsatlakozni a borászati részbe is.

Ifj. Lőrincz György (Fotó: St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet)

 

A borkészítésről és bortermelésről

 

Lőrincz György: Úgy komplett a folyamat, hogy amikor valaki szőlő-borral dolgozik, az szeretné viszont is látni azt, amivel foglalkozik. Amikor Gyurika idejött, ezt a lehetőséget meg is kapta, sőt, fontosnak tartottam, hogy megnézzük, mit is szólnak az emberek ahhoz a borhoz, amit ő készít. Ennek megfelelően fehér- és vörösborban is megvolt a lehetősége kipróbálnia magát és nagyon szép eredményeket ért el. Van még mit tanulnia a borkészítés terén, mert az, hogy a szüret után a nap végén beugrik és megnézzük, hogy mi van a tartályban, nem elég. De, gondolom, az a pár év még megadatik, hogy a stafétát teljesen át tudom neki adni és addigra megtanulja ő is mindazt, hogy én mit és miért gondolok most így – hozzáteszem gyorsan, hogy attól még lehet, hogy akkor majd máshogy kell gondolkodni. Ugyanakkor nyugodt vagyok felőle, mert lelkesen és tudatosan tanul az akadémián (ruszti borakadémia – a szerk.), a rendszeres kóstolókon és a bortermelő társaktól egyaránt.

Lőrincz György, felesége, Andrea és két kisebb fiuk, Bálint és Ákos (Fotó: St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet)

 

Ifj. Lőrincz György: Most azon dolgozunk közösen, hogy minél magasabb dimenzióban fogalmazzuk meg a borainkat. Hogy kifinomultabbak legyenek, jobb koncentrációval rendelkezzenek. 20-21 év elteltével látjuk már, hogy mire lehetnek képesek az egyes termőhelyek – négy falu határában, kilenc különböző dűlőben gazdálkodunk. A fajtaválasztás kérdésében az a legizgalmasabb dolog, hogy mi nem fajtákban gondolkodunk, hanem egy bikavér koncepcióban: azaz például mi nem burgundis pinot noir-t termelünk, hanem ebből is az Egri Bikavér egyik alapanyagát.

 

A James Suckling látogatásról

 

Ifj. Lőrincz György: Ez egy álomszerű történet, ahogyan mi belecsöppentünk ebbe. Évekig, sőt, évtizedekig dolgozott édesapukám azon – például Robert Parkert, a Wine Spectatort, a Decantert és más megmondókat keresve –, hogy valaki legalább kóstolja meg a bort, amit készített, ám válaszra sem méltatták. Most viszont nemcsak csepegteti a Jóisten az ajándékokat, hanem ránk is önti… Egy pénteki napon a vezetékes telefonon hívta Boros Barna kollégámat James Suckling asszisztense, hogy hétfőn szeretnék meglátogatni a St. Andrea birtokot. »Megnézzük a naptárat, hogy tudjuk-e fogadni Önöket« – hangzott a válasz. Persze, hogy tudtuk…

Olyan bíztatást kaptunk tőle (ti. James Suckling – a szerk.), hogy jó út az, amin az Egri borvidék és amin a St. Andrea Szőlőbirtok jár, hogy az valami elképesztő. A helyi fajtákra, a kékfrankosra és a kadarkára volt kíváncsi, nem a cabernet franc-ra és a merlot-ra. Az üzenet tehát az, hogy legyünk bátrak megmutatni az erényeinket, a sajátosságainkat és azzal ki lehet állni a világ elé. Először a pincében kóstoltunk, hordókból. Amikor odafordult James Suckling a kollégájához azzal, hogy »tudod, ez a kékfrankos olyan, mint múltkor Piemontból az a 100 pontos Roberto Voerzio bor…« apukámmal egymásra néztünk: nem rossz kezdés.

 

A sikerekről 

 

Lőrincz György: Mindig azt gondoltam, hogy ahhoz, hogy világraszóló dolgok szülessenek, nagyon sok generáció szükséges. Ami nyilván igaz, de talán már nem kell olyan nagyon sok. Látjuk, hogy például Prioratban 30 év alatt meg lehet termelni a világ legjobb borát, amely 100 pontot ér; akkor miért ne lehetne Egerben is, 30 év alatt?! Ha figyelmesek vagyunk és alaposak, rengeteg lehetőségünk van elmenni a mélységekig. Most a szőlővel foglalkozunk, valamint a talajjal és a termőterülettel való kapcsolattal. Sok-sok kérdésünk van, amelyeknek a megválaszolásához nyilván sok idő kell; és az teljesen normális dolog, hogy az ember úgy áll bele, hogy nem holnapra fogja megtermelni a 100 pontos bort, hanem csak törekszik abba az irányba. És mindig jön valami, és persze hibázik is, de ez oktat és vezet minket előre. 

Sokszor megkérdezték tőlem, hogy honnan van erőm több fronton is teljesíteni, és úgy gondolom, hogy a gondviselő Istentől. Nagy adomány, hogy szentségekben részesülhetünk! Úgy gondolom, hogy a lelki élet nagyjából helyén van a családban, helyén van a mindennapokban és a munkánkban is, és ennek köszönhető, hogy ilyen nagy dolgokat megélhet az ember.

Lőrincz György (Fotó: St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet)

 

Ifj. Lőrincz György: Nálunk ez egy nagyon fontos dolog, hogy ami ezalatt a 21 év alatt történt velünk, az nem azért van, mert mi kaptunk egy talentumot. Mi hiszünk a Jóistenben, hiszünk abban, hogy mi azt a feladatot kaptuk, hogy egy csodálatos borvidéken dolgozhassunk együtt családként az egri és a magyar bor megismertetéséért. Hiszünk az Egri borvidék utánozhatatlanságában és nagy öröm azt érezni, hogy velünk az Isten.

 

A szülői örökségről

 

Ifj. Lőrincz György: Hálásak vagyunk. Én személy szerint azért is, amiért egy ilyen édesapukánk van, aki egy ilyen csodát épített fel számunkra és amelynek köszönhetően mi lényegében az álmainkat élhetjük. Második generációként becsatlakozni valamibe, ami biztos alapokon nyugszik, és az egri borról egy ilyen jövőképet és átgondolt perspektívát mutat, az nagyon különleges érzés. Nem arról van szó, hogy most homlokegyenest mást kellene csinálni a következő két-három generációnak, mint eddig. Megvan az út, és ezt nekünk csak ki kell finomítani. 

Amit tanultam tőle, az a maximalizmusra való törekvés. Beleadni mindent, ami a talentumunkból adatik. Alázatot, hitet és elfogadást. Hogy van egy pont, ami után nem vagyunk ráhatással arra, hogy mi történik velünk, vagy a szőlőben. Azt tanultam édesapukámtól, hogyha mi megtettünk egy évjáratban mindent, ami saját erőnkből tellett, onnantól kezdve el kell fogadni, hogy mit tud az az év. Onnantól az ember lelkiismerete is tiszta.

A két Lőrincz György az Agapé 2018 budapesti bemutatóján (Fotó: St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet)

 

A harmadik generációról

 

Ifj. Lőrincz György: Nem véletlenül kapta a fiam azt a nevet, hogy negyedik Lőrincz György.  Egyrészről ez egy szép hagyomány, és ahogyan a borban, úgy az életben is igaz, hogy hagyomány nélkül nincs élet és nem szerettem volna én megszakítani ezt. Másrészről meg persze nem titkolt szándék van mögötte, hogy majd ő is büszkén viselheti ezt a nevet. A nagypapája után mindenképpen, amihez megpróbálok én is valamit hozzátenni. Abszolút egy generációs folytonosságban gondolkodunk, de azért ez nem presszió, hogy mindenképpen ezt kell csinálnia. Ugyanakkor azt gondolom, ha lesz egy olyan jövőkép előtte, hogy igenis sikeres tud lenni és ki tud teljesedni a családi vállalkozásban, akkor egy olyan hivatás lehet ez a szőlő-borral való foglalkozás számára, ami elképesztően nemes. És remélem, hogyha ezt látja, akkor talán majd ő is kedvet kap hozzá.

 

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás vissza Lapozás előre

Társasjáték, bortúrák, pincelabirintus: Budafokon minden megtörténhet

Elolvasom

Pezsgő kisokos: hogyan tároljuk, hogyan bontsuk, miből igyuk?

Elolvasom

Tanulás az egész élet!

Elolvasom

Bárdos Sarolta a Borászok Borásza!

Elolvasom