Ismerd meg a játékszabályokat és taktikázz okosan! - Interjú Sebastian Giraldo Makovejjel, az I. Hungarian Sommelier Championship magyar bajnokával

Az idén újra Sebastian Giraldo Makovej nyerte a magyar sommelier-bajnokságot, és ő fogja képviselni hazánkat a november 11-én kezdődő Best Sommelier of Europe, Africa and Middle East 2024 versenyen Belgrádban. A Sauska márkanagyköveteként dolgozó fiatal szakembert a kolumbiai gyökerekről, az idáig vezető útról és a további terveiről kérdeztük.

Szép a neved. Hogyan kaptad?

Anyukámat Makovej Évának hívják és Gyulán született, apukám, Giraldo Antonio pedig Kolumbiában. Apukám a hetvenes években ösztöndíjasként jött Magyarországra, hogy szőlészetet és borászatot tanuljon a Kertészeti Egyetemen. Anyukám is oda járt, így ismerkedtek meg, ráadásul a Szüret utcában laktak. Az egyetem elvégzése után Kolumbiába költöztek, én már ott születtem és nőttem fel, ezért kaptam ezt a nevet.

Mikor voltál először Magyarországon?

Jöttünk néhányszor rokonlátogatásra, amikor kicsi voltam, de hosszabb időt akkor töltöttem itt először, amikor érettségi után úgy döntöttem, hogy egy időre Magyarországra költözöm. Ez 2008-ban történt, akkor még egyáltalán nem beszéltem magyarul. A Gundel Károly Vendéglátóipari Szakközépiskolába jártam, szakácsnak tanultam, és el is helyezkedtem szakácsként a Búsuló Juhász Étteremben. Az volt az első munkahelyem. Jól éreztem ott magam, de végül mégis visszamentem Kolumbiába.

Miért?

Mert fiatal voltam még, mindössze 22 éves, és nagyon hiányzott a családom. Apukám egy borkereskedő cégnél dolgozott szaktanácsadóként, és szinte minden este borkóstolókat tartott. Mivel éppen nem volt más dolgom, eljártam vele ezekre a rendezvényekre, és gyorsan rájöttem, hogy a borok világa sokkal jobban izgat, mint a konyha. Ráadásul apukám csodálatosan mesélt a borvidékekről, a borászokról, nagyon sok érdekes történetet tudott, élvezet volt hallgatni. Egy idő után tanítani kezdtem egy szakácsiskolában, és ezzel párhuzamosan nekiláttam a borokkal kapcsolatos tanulmányaimnak.

Hol tanultál?

Hol nem? Minden iskolát végig akartam járni. Amikor szakácsnak készültem, az volt az álmom, hogy három Michelin-csillagos konyhát vigyek, a borral kapcsolatban pedig azonnal eldöntöttem, hogy Master Sommelier akarok lenni. Elvégeztem a WSET-iskolát, elkezdtem a Court of Master Sommelier-t és sok más képzést is, ami csak adódott. Mindent angolul tanultam, és amikor a kolumbiai boros közegben már nem tudtam tovább fejlődni, visszaköltöztem Magyarországra. 2018 óta élek újra itt.

Említetted, hogy a szüleid a Kertészeti Egyetemen ismerkedtek meg. Anyukád is borral foglalkozik? 

Már ő is nyugdíjas, akárcsak apukám, de előtte élelmiszermérnökként a helyi párlatok és borok minőség-ellenérzését végezte. Furcsa ebbe belegondolni, de gyerekkoromban Kolumbiában jó, ha volt összesen öt borász végzettségű ember, és abból ketten az én szüleim. Nálunk mindig volt bor az asztalon, és apukám folyton tanult, képezte magát. Tinédzserként persze lázadtam, eszemben sem volt folytatni a szüleim hivatását, de titkon el kellett ismernem, hogy amit ők csinálnak, az azért nagyon menő.

Hogyan indult a budapesti életed 2018-ban?

Sikerült a barátnőmet rábeszélni, hogy mondjon búcsút az ígéretesen induló ügyvédi karrierjének Kolumbiában és jöjjön velem Budapestre, tehát nem voltam egyedül. A Tasting Table-ben kezdtem dolgozni, ott voltam az első három évben, és imádtam, hogy csak magyar borokkal kell foglalkoznom. Akkor jöttem rá, hogy aki nem itt él, annak nagyon kevés lehetősége adódik a magyar borok megismerésére, mert az angol nyelven elérhető szakirodalom mind elavult. A Tasting Table-ben naponta tartottunk angol nyelvű kóstolókat, élveztem, hogy egyre jobban átlátom a rendszert, közben pedig készültem az Advanced Sommelier-vizsgámra.

Sikerült?

Igen. Advanced Sommelier lettem, és úgy döntöttem, hogy keresek magamnak egy másik munkahelyet, ahol újra a nemzetközi borok közelében lehetek. Így kerültem a Félixbe.

Mindeközben a feleséged?

Mesterképzésre járt az ELTE-re, és már három éve egy nemzetközi nagyvállalatnál dolgozik. Most várjuk az első gyermekünket. A jelek szerint kislány lesz, Marianna, és áprilisban fog születni.

Most tehát már Advanced Sommelier vagy. Mi kell ahhoz, hogy teljesüljön az álmod és Master Sommelier legyél?

Ez egy négyszintű próbatétel, én jelenleg a harmadik szinten vagyok, és vizsgaidőpontra várok, hogy nekifuthassak a negyedik szintnek. Azt mondták, hogy jövőre talán kapok esélyt, de ez persze még nem jelenti azt, hogy sikerülni is fog. Nemrég volt az idei vizsga, negyvenen próbálkoztak, de senki nem ment át. Biztos, hogy nem lesz könnyű!  

Addig is szerzel egy kis gyakorlatot a különböző sommelier-versenyeken…

Igen, és ez tényleg nagyon fontos. Képzeld, egészen addig nem tudtam, hogy léteznek ilyen versenyek, míg a sikeres advancedvizsgám után fel nem hívott Horváth Máté, hogy hamarosan lesz a Balkan Sommelier Challenge, ahová kellene egy magyar versenyző, de ő már nem szeretne indulni, nincs-e kedvem megpróbálni. Gondoltam, miért ne. Ehhez viszont előbb meg kellett nyernem a magyar bajnokságot. Akkoriban még külön-külön szervezte meg az országos versenyét a Magyar Sommelier Club (MSC) és a Magyar Sommelier Szövetség (Masosz). Egy hét különbséggel rendezték a két versenyt, mindkettőn elindultam. A csillagok is jól álltak, a tudásom is naprakész volt, mindkettőt megnyertem, a balkáni versenyen pedig a második helyet sikerült megszereznem. Ez mostanáig a legjobb teljesítmény, amit magyar sommelier valaha nemzetközi versenyen elért. Két hónappal később a párizsi világbajnokságon álltam starthoz, ahol a világ 68 legjobb versenyzője méri össze a tudását. Vannak, akik éveket készülnek erre a megmérettetésre, én pedig néhány hónap felkészülés után futottam neki, és a középmezőnyben, a 31. helyen végeztem. Nem vagyok elégedett az eredménnyel, kevés még a rutinom és a tapasztalatom, de ebbe is bele lehet jönni, tehát folytatom a versenyzést.

Az idén Budapesten nyílt bajnokságot rendeztek, ami azt jelenti, hogy a magyarok mellett osztrák, lengyel és szerb versenyzők is indulhattak. Jelentett ez számodra valamilyen nehézséget?

Nem volt ismeretlen a helyzet, mert 2023-ban már részt vettem egy nyílt bajnokságon Lengyelországban, így a mezőny egy részét ismertem, és nagyjából azt is tudtam, hogy mire számíthatok. Viszont el kell mondanom, hogy a mi mostani bajnokságunk rendkívül színvonalas és jól szervezett volt jó feladatokkal, profi módon levezényelve, és a Continental Budapest is kiváló helyszínnek bizonyult. Erős mezőnyben sikerült a magyarok között a legjobbnak lennem, és erre büszke vagyok.

Melyik feladattól tartottál a legjobban?

Természetesen a vakkóstolástól, de szerintem nincs ember, aki ott nem izgul. Állsz mikrofonnal a kezedben, és összesen három perced van, hogy egy bort mélyrehatóan elemezz. És van, amikor minden bor kristálytisztán beszél hozzád, szinte énekel, de ha rossz napot fogsz ki, elvérzel. Kicsit olyan ez, mint az olimpia: készülsz, gyakorolsz, de hiába tudtad tegnap, csak az számít, amit abban a pillanatban produkálsz.

Mi az, ami most sokkal jobban sikerült, mint máskor?

Az elmélet, amit reméltem is, mert november 11-én megyek az Európa-bajnokságra, és hónapok óta arra készülök. Szeretnék bekerülni a döntőbe, de ez csak akkor lehetséges, ha jól válaszolok az elméleti kérdésekre, ezért nagyon alaposan próbálom memorizálni a legkisebb borvidékek legismeretlenebb alrégióit is.

Több olyan feladat is van a versenyen, amit időre kell teljesíteni. Jó viszonyban vagy az idővel?

Igyekszem jóban lenni vele, igen. Az idő fontos, de nem mindenható, gyorsan kell dolgozni, de kapkodni nem szabad, mert minden mozdulatodat pontozzák a bírák. Olyan ez, mint egy tánc: akkor is ki kell lépni minden lépést, ha gyorsabb a ritmus. Ha jól akarsz versenyezni, ismerd meg a játékszabályokat és taktikázz okosan! A verseny végeredményét a kapott pontok döntik el, tehát tudnod kell, hogy mi az, ami miatt hajlandó vagy pontot veszíteni annak érdekében, hogy más feladatban többet nyerj.

Ki volt a legkeményebb ellenfeled?

Az osztrák versenyző, Suwad Zlatic, aki egyébként meg is nyerte a bajnokságot. Én a magyar indulók között lettem a legjobb. Suwad tíz éve versenyez, volt már harmadik helyezett Európa-bajnokságon, nagyon felkészült és rendkívül rutinos, jól sáfárkodik az idővel és a pontokkal. A magyar indulók közül pedig a két nagyon kedves barátom, Budai Norbert és Kovács Péter a legnagyobb ellenfelem. Nagyon jóban vagyunk, együtt járunk bortúrákra, és ha a döntőben összekerülünk, mindig szoros a verseny.

Budai Norbert, Suwad Zlatic, Sebastian Giraldo Makovej, Kovács Péter (balról jobbra)

Egy ilyen versenyen a tudás vagy a pillanatnyi lelkiállapot dönt?

Mindkettő egyformán fontos, ezért van a svéd versenyzőcsapatnak a boros tréner mellett például pszichológusa és dietetikusa is. Rengeteg támogatást kapnak a helyi szakmai szervezetektől, és meg is tesznek mindent a siker érdekében, nem csoda, hogy mindig az élmezőnyben végeznek. Egyébként több olyan versenyző van világszerte, aki csak részmunkaidőben dolgozik, vagy nem is jár be a munkahelyére, kizárólag a versenyekre koncentrál.

A Sauska márkanagyköveteként dolgozol. Ők hogyan támogatnak téged?

Kötetlen a munkaidőm, és ez nagy segítség, mert úgy tudom alakítani a napomat, hogy munka előtt vagy után beleférjen egy-egy tréning. Ha kérnék, extra szabadságot is biztosan kapnék, mert a tulajdonosok lelkes támogatóim, és ők is nagyon büszkék az eredményeimre.

November 11-én tehát Belgrádba utazol, és Magyarországot fogod képviselni a Best Sommelier of Europe, Africa and Middle East 2024 versenyen. Mire számítasz?

Remélem, hogy bejutok a döntőbe, de nem leszek csalódott, ha nem sikerül. Már az elődöntőbe bekerülni is remek eredmény lenne, és ott aztán bármi megtörténhet. Nem tartanak favoritnak, és ez azért jó, mert ki tudom játszani a meglepetéskártyát. Úgy érzem, hogy jó formában vagyok, remélem, meg tudom mutatni, mire vagyok képes.