Ki kell lépnünk a kényelmi pozícióból

A COVID 19 a társadalom minden rétege számára komoly nehézségeket okoz, de vajon hogyan válaszol a kihívásokra a borágazat? Szükség van-e eddig nem alkalmazott piaci stratégiákra, el kell-e indulni új utakon, vagy a kivárás a legjobb taktika? A tapasztalatokról és a lehetőségekről az egyik legnagyobb magyar borászati vállalkozás, a Csányi pincészet vezérigazgatóját, Romsics Lászlót kérdeztük.

A Csányi Pincészet nem csupán a Villányi borvidék, hanem az egész ország egyik legnagyobb területtel rendelkező borászati vállalkozása; piaci szerepe meghatározó. A portfólió széles, az egyszerű, könnyen érthető hétköznapi borok, a gasztronómia számára készült tételek, a prémium termékek és a becses ritkaságok egyaránt megtalálhatóak a kínálatban. Egy évi kétmillió palackos forgalmú vállalkozásnál különösen fontos, hogy rendben menjen az értékesítés, ezért köztudott, hogy a Csányi Pincészet folyamatosan szondázza a piacot.

Mennyire érezhetőek Önöknél a világjárvány hatásai? Számottevően visszaesett az eladásuk tavaly március óta?

A mi pincészetünknél nincs szó komoly visszaesésről. Mostanában csendesebb a piac, de tavaly tavasszal, az első karantén idején még emelkedett is az eladásunk.

Ez mivel magyarázható?

Valószínűleg azzal, hogy az emberek ritkábban mentek boltba, és akkor is igyekeztek tempósan végezni a vásárlást. Nem álldogáltak a boros pult előtt hosszasan, hogy újdonságokat fedezzenek fel, hanem leemelték azt a palackot, amit jól ismertek. Abból viszont soha nem egyet vettek, hiszen nem lehetett tudni, hogy mikor mennek vásárolni legközelebb.

Készült kimutatás arról, hogy a drágább vagy az olcsóbb borok fogytak jobban…

A felméréseink azt igazolták, hogy nem feltétlenül az olcsó, hanem a jó ár-érték arányú borokat keresték, viszont a drága borok iránt csökkent a kereslet.

Az életünk lelassult, az éttermek hónapok óta zárva tartanak. Ez mennyire hozza nehéz helyzetbe a pincészeteket?

Azokat a kisebb pincészeteket, amelyektől az éttermek vitték el a bor nagy részét, érzékenyen érinti a kialakult helyzet, de a nagyok többsége több lábon áll, ahogyan mi is, így számunkra nehéz, de kezelhető ez az állapot.

Tavasszal mindenki megrémült, hogy meg fog szűnni az eladás, és gombamód szaporodtak a boros webkereskedések. Átvette a hatalmat az online értékesítés?

Nálunk nem, hiszen a pincészetünk borai elérhetőek a nagyobb üzletláncokban, de azért jelentős volt a webáruházunk forgalma is. Szerencsénk volt, a vírustól teljesen függetlenül fejlesztettünk egy webshopot, ami nagyjából a karantén idejére vált aktívvá. A vásárlást akciókkal ösztönöztük, és bizonyos értékhatár felett az ország minden részére ingyen szállítottunk, de azt hiszem, ezt mindenki megtette, aki megtehette. Itt is a kisebb pincészetek jártak rosszul, hiszen nekik nincs feltétlenül olyan logisztikai hálózatuk, amely segítségével megoldhatják a kiszállítást. Bár annak is megvan a maga bája, amikor maga a borász viszi házhoz a megrendelést.

Sokan azt jósolják, hogy teljesen át fognak alakulni a vásárlói szokások, és akik már hozzászoktak a webshopok kényelméhez, a karantén feloldása után is házhoz rendelik majd a borokat. Így lesz?

Az biztos, hogy a webáruházak megmaradnak, de szerintem csökkenni fog a forgalmuk. A bor bizalmi termék, az emberek szeretik megfogni a palackot, megnézni a címkét, elolvasni az üzenetet, és szeretnek kísérletezni is. Újdonságokat felfedezni viszont sokkal jobb offline környezetben. Arról nem is beszélve, hogy ha a ma esti vacsorához szeretnék kinyitni egy palack bort, akkor sokkal egyszerűbb beszaladni a boltba, mint időben megrendelni, és otthon lenni, amikor kiszállítják.

Ha egy pincészet valami újdonsággal jelentkezik, akkor normál esetben sajtótájékoztatót, kóstolót szervez, fesztiválon vesz részt, és igyekszik a borát minél szélesebb közönséggel megismertetni. A tavalyi évben a nyári hónapok kivételével ez nem volt lehetséges. Milyen megoldásokat választhatott egy pincészet a kommunikációra?

Nem volt más megoldás, csak a közösségi média felületein folytatott aktív kommunikáció, valamint a nyomtatott és online lapokban elhelyezett hirdetés, de mivel hatalmas volt a zűrzavar, és az emberek többsége semmi másra nem figyelt, csak a járványhelyzettel kapcsolatos hírekre, értelmetlen lett volna komolyabb összegeket áldozni egy médiakampányra. Nem is nagyon hallottam ilyenről, szerintem most mindenki kivár egy kicsit, és az újdonságait későbbre időzíti.

Amint beütött a karantén, megjelentek a kínálatban az online borkóstolók. Borászok, újságírók, műkedvelők szólították meg a maguk közönségét, és mindegyik online rendezvényen voltak érdeklődők. Ez nem lett volna jól kiaknázható kommunikációs csatorna?

Engem nem szólítottak meg az online kóstolók, így a véleményem nem mérvadó, de úgy érzem, hogy a borok kommunikációja szempontjából ez nem lehet sikeres platform. Talán rosszul mérem fel a jelentőségét és a szerepét, de szerintem azt a személyes kapcsolatot, ami egy kóstoló során a borász és a fogyasztó között kialakul, online rendezvény nem tudja pótolni.

Tavasszal még egész jól bírtuk a bezártságot, most mintha megterhelőbb lenne ez a helyzet. Néha szinte tapintható a türelmetlenség az emberekben. Megjósolható, hogy mi fog történni, ha feloldják a tilalmat?

Látni kellett volna Villányt nyáron! A felszabadult emberek elárasztották a borvidéket. Szerintem akkor a kisebb borászatok is fellélegezhettek, mert mindenki sokkal többet költött borra, mint eddig bármikor. Most is kezd megtelni a levegő türelmetlen várakozással, és ha feloldódnak a korlátozások, szerintem özönleni fognak a borkedvelők a pincészetek felé.

Jó nagy lesz a médiazaj is, hiszen mindenki azonnal be szeretné mutatni az új borait. Hogy lehet majd kitűnni a tömegből.

Aki erre a kérdésre tudja a választ, az szerintem bölcsen megtartja magának. Ne legyenek illúzióink: az elmúlt év következményeként mindenhol rengeteg eladatlan bor van a pincében, és a természet nem áll meg, az idén is lesz szüret. A bort el kell adni, hogy helye legyen a következőnek. Munkás év lesz, ki kell lépnünk a kényelmi pozícióból, és odaállni a termékeink mögé akkor is, ha eddig valaki más átvállalta ezt a feladatot helyettünk. A fogyasztó mindig azt értékeli legjobban, ha személyesen a borász tölti tele a poharát, és most ezt mindenkinek meg kell tennie a siker érdekében. Nagy lesz a verseny.

Itt is a nagyok járnak jól?

Nem hiszem. Szerintem a kisebb pincészetek személyes kapcsolattartásban sokkal jobbak, mint a nagyok, de nekik is dolgozniuk kell a vásárlóik megtartásán, és gondot kell fordítani újak toborzására is, mert ne feledjük, hogy a vírushelyzet a fogyasztóinkat is sújtotta, és aki esetleg elveszítette a munkáját, annak nem az lesz az első, hogy megvegye a legújabb borokat a vasárnapi grillpartira.

Az már látható, hogy több kedves éttermünk örökre bezárt. Fenyegeti-e a pincészeteket hasonló veszély?

Biztosan lesz valamiféle átrendeződés, de hogy milyen szintű, azt most még nem tudhatjuk. Ha tavasszal kinyit az ország, akkor van rá esély, hogy ezt a megrázkódtatást túléli az ágazat, de ha a nyáron nem megy el a borunk, és nem lesz hely a következő termésnek, egy-két év múlva sokan szögre akaszthatják a pincekulcsot.

Ön bizakodó?

Igen, én az vagyok. A pincészetünkben 2016-ban indult új stratégia bővülést irányoz elő, és eddig szerencsére minden a tervek szerint halad. Nagyon észnél kell lenni, mert évi kétmillió palack nem játék, de a több lábon állás egyelőre meghozta a várt eredményt. Őszintén remélem, hogy márciusban megszűnnek a korlátozások, és újra félelem nélkül találkozhatunk a barátainkkal, és a borágazat minden szereplője komolyabb veszteségek elszenvedése nélkül térhet vissza a normális életéhez.