A holnapnak nem vagyunk urai – Beszélgetés Szepsy Istvánnal

Neve fogalom, nemcsak a vájtfülű borkedvelők körében, személyisége és munkássága világszinten is a legendás borászok sorába emelte. Idősebb Szepsy István idén ünnepelte 70. születésnapját, ha valakit, őt biztosan érdemes megkérdezni a Tokaji borvidék helyzetéről és az aszú jövőjéről. A születésnap apropóján készített vele interjút a bor.hu álmokról, Tokajról és a generációváltás kihívásairól.

Idén januárban töltötte be a 70. életévét. Gondolkodott valaha korábban azon, hol fog tartani ennyi idősen?

Nem igazán. Ha azon töprengünk, mi lesz a jövőben, ahelyett, hogy megélnénk az adott pillanatot, akkor elvétjük a lépést a fejlődésben. Amikor egyetemre jártam, örültem volna egy bármilyen kis szőlőskertnek. 1978-ban elültettük az első hektár szőlőt, 1995-ben már 5 hektárnál tartottunk, de még akkor sem hittem, hogy egy napon az egész világon ismerni fogják a Szepsy nevet. Még abban sem voltam biztos, hogy megérem ezt a kort. A holnapnak nem vagyunk urai.

Szepsy István

Álmodozni azért álmodozott?

Igen, az álmom mindig is az volt, hogy Tokajjal, a tokaji borral befutunk. Bár a borvidéken létrejött egy masszív élvonal pár remek borásszal, ettől még mindig távol vagyunk. A vörösborok dominálják a világ borpiacát, van mintegy 200 pincészet, akik gyakorlatilag bármennyi pénzt elkérhetnek a vörösboraikért. Nem utolsósorban azért, mert nagyságrendekkel több pénzt költöttek, költenek marketingre. Ez a hátrány szinte behozhatatlan, de van egy rés, amibe be lehet férkőzni.

A piaci rés elég szerény célkitűzés ahhoz képest, hogy évszázadok óta mindig vannak, akik azt hajtogatják, a tokaji aszú a világ legjobb bora.

Félreértés ne essék, nem a dicsőség miatt kell Tokajnak az élvonalban, vagy éppen a legelső helyen lennie, hanem azért, mert az ahhoz tartozó árak nélkül nem marad fenn az aszú kultúrája. Az aszú a világ legdrágább eljárása, nem kulloghat az említett 200 vörösbor mögött, mert akkor nem jön ki a gazdasági matek. Nem lehet olyan terméket fenntartani, amit nem fizetnek meg, viszont addig nem fizetik meg, amíg nincs a csúcson.

Kövek a Szepsy Birtokon

Nemrég jelent meg az egykori újságíró-műsorvezető Pallagi Ferenc könyve, a Tokaji keserű. Ebben felteszi a kérdést: Tokaj tulajdonképpen üzlet vagy tájvédelem, netán hagyományőrzés? Mi az Ön válasza?

Ezek nem választhatók el egymástól. Olyan hagyományőrzés nem létezhet, ami nem áll meg a saját lábán. A hagyományőrzés azokon az embereken, családokon áll vagy bukik, akik generációk óta az adott borvidéken dolgoznak, akiknek nincs más bevételi forrásuk, ez a megélhetésük. Ez adja a hitelességüket. Mindezt nem hagyománytiszteletből teszik, hanem mert tudják, hogy azok a módszerek, eljárások, amik 500 évig jók voltak, azoknak most is jónak kell lenniük. Természetesen más felfogásban, igazítva a körülményekhez, az adott kor elvárásaihoz, hogy gazdaságosan tudjanak működni.

Ha már generációk. A Szepsy pincészetnél is évek óta napirenden van és zajlik a generációváltás, ami kívülről nézve az egyik legzökkenőmentesebb az iparágban, dacára annak, hogy az Ön két évvel ezelőtti stroke-ja nyilván kicsit átírta a forgatókönyvet.

Fiammal, Istvánnal és a lányaimmal, valamint a vőmmel évek óta együtt dolgozunk, a betegségem miatt csak feljebb kellett kapcsolniuk egy fokozattal. Azóta ők irányítják a menedzsmentet, már nem én vagyok a frontember, de a háttérbe húzódva ugyanúgy kiveszem a részem munkából. Kifejezetten jó, hogy több időm marad azokra a feladatokra, amiket igazán fontosnak tartok. Rengeteget kísérletezek a borokkal, dűlőkkel, olyan vagyok, mint egy kutatóintézet a pincészeten belül. Szóval bár átadtam a vezetést, egyáltalán nem szakadtam el a birtoktól. Már csak azért sem, mert az a tapasztalat, amivel én rendelkezem, a gyerekeim értelemszerűen még nem rendelkeznek, ezért be kell építeni a rendszerbe.

A mádi Szent Tamás dűlő

A szeretet, mint tőke című portréfilmben elmondja, hogy kicsi koruktól vitték ki a gyerekeiket a szőlőbe, azt is mondhatnánk tehát, hogy ez egy élethosszig tartó generációváltás. Ez lenne a siker titka?

Nálunk a családi kupaktanács kifejezés nem üres szólam. Már amikor Istvánék gyerekek voltak, úgy kezdődött minden nap, hogy elkészítettem mindhármunknak a teát, amit együtt ittunk meg az asztal körül és közben átbeszéltük, aznap mi történik a birtokon, milyen munkákat végeznek, mi lesz a következő feladat. Ezt szerintem valóban kizárólag így lehet, aki csak hirtelen belecsöppen a dolgokba, soha nem lesz képes ugyanarra a teljesítményre.

Ön is így vette át anno a stafétát?

Tizenegy éves koromtól apám nyaranta már rám bízta a munkásokat, ha ő éppen nem ért rá, mert úgy gondolta, én vagyok az egyetlen alkalmas a feladatra. Nyilván sok minden nagyon más volt akkor, egy valami azonban, úgy gondolom, soha nem fog változni. Az alázat a szőlő és a munka iránt elengedhetetlen. Akiben ez nincs meg, az nem fogja túlszárnyalni az előző generációt. Szerencsére, nálunk ezzel nincsen gond, a gyerekeinkben megvan az alázat a szakma és Tokaj iránt, így mindig meg fogják tudni újítani a Szepsy birtokot.

A mádi Szent Tamás dűlő

Kapcsolódó:

BORÁSZPORTRÉ - Interjú Szepsy Istvánnal a tokaji aszúról

Walter Scheel érmet kapott Szepsy István