2025 február 14. / Geri Ádám
Elöljáróban fontos leszögezni: a bort mindenféle előképzettség nélkül, pusztán az íze miatt is élvezhetjük. Az, hogy ennyiféleképpen lehet róla tanulni, nem jelenti azt, hogy kell is. Mindazonáltal érdemes: a borok megismerésével ugyanis fogalmat alkothatunk a saját preferenciáinkról, ízlésünkről, ezek után pedig sokkal tudatosabban választjuk majd ki a számunkra örömet okozó tételeket, borvidékeket. Az alábbiakban a legjellemzőbb, leghatékonyabb bortanulási formákat mutatjuk be olvasóinknak.
Tanulás otthon
Tankönyv: Boros témájú könyv rengeteg található a boltok polcain, ezek műfaja azonban nagyon változatos. Strukturált tanuláshoz, az alapok elsajátításához ezeknek csak kisebb hányada nyújt valódi segítséget. A sor elejére kívánkozik az első ízben 1971-ben megjelent A bor világatlasza (angolul: The World Atlas of Wine). A rajongók nemes egyszerűséggel csak a bor bibliájaként emlegetik a 2020 óta magyar nyelven is elérhető kiadványt. E könyvvel a borvidékek felől közelítve ismerkedhetünk a borok világával. Nagyon látványos atlaszról van szó, részletes térképekkel és sok-sok, valóban releváns információval.
Az amerikai Madeline Puckette sommelier által 2011-ben elindított Wine Folly blog ma már hivatkozási alap az egyszerű, szórakoztató borról tanulás kategóriájában. Színes, szagos infografikái szőlőfajták, borstílusok, borvidékek százait mutatják be közérthetően. (Örömteli, hogy 2025 januárja óta immár Magyarország Régiókalauzzal is rendelkezik a portál.) Mindennek esszenciája a 2021-ben magyar nyelven is megjelent Wine Folly Magnum könyv, amibe 100 szőlőfajta és 35 borvidék került bele – a weboldalnál megszokott látványos dizájnnal körítve.
Ami a világnak Madeline Puckette, az Magyarországnak Mészáros Gabriella. Az első hazai nemzetközi borakadémikus hölgy és boriskola-alapító (férjével, a 2022-ben elhunyt, szintén nemzetközi borakadémikus Rohály Gáborral) számos kötetet jelentetett meg több évtizedes boros pályafutása során. Kifejezetten a tankönyv kategóriába sorolható a Bevezetés a borkóstolásba, az Alapfokú bortankönyv és a Világ borai. Talán kevésbé látványosak, mint a Wine Folly kiadványok, viszont semmivel nem kevésbé informatívak.
Aromakorong: Az aromakorong akkor kerülhet elő, amikor az ember már eljutott a borok kóstolásáig. Az aromakorong három koncentrikus körből áll, ezek belülről kifelé haladva a következők: alapillatok és -ízek listája (például: gyümölcs, fűszer), gyűjtőnevek (citrusok, csonthéjasok stb.), konkrét dolgok (cirtusokon belül mandarin, narancs, lime stb.). Az aromakorong a borban fellelhető illatok, ízek azonosítását, leírását segíti. Előnye, hogy az internetről is letölthető, és egyedül is gyakorolhatunk vele, csupán borra lesz szükségünk hozzá. (A magyarított változatot nem mellesleg az előzőekben említett Rohály Gábornak köszönhetjük.)
Illatmintakészlet: Újabb eszköz a borok leírásához, amelyben – ahogy a neve is mutatja – apró üvegcsékben illatmintákat találunk. Vannak kifejezetten boros készletek (angol nevük: wine aroma kit), ebben a borokra jellemző aromák jelennek meg. Az illatfelismerő képességünket, az illatmemóriánkat fejleszthetjük vele. A választék széles, ennek oka elsősorban a minták számában keresendő: a pár mintás alapkészlettől az akár 100 darabos, szinte minden létező boros aromát felvonultató „kofferig” minden megtalálható. Mivel ez a szett nem olcsó mulatság, érdemes a kisebb változatokkal kezdeni.
Tanulás kóstolással
Ültetett tematikus kóstoló: Előnye, hogy szinte mindig szakember vezeti, és általában a legjobb borok segítségével járnak körül egy témát. Az esemény koncepciója a legváltozatosabb szempontok mentén állhat össze, így mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Tartanak olyan ültetett kóstolókat, amelyen egy bizonyos évjárat, egy szőlőfajta, egy borvidék, egy dűlő, egy bortípus (például aszú vagy bikavér) tételei kerülnek a poharakba, de olyan is van, hogy egy adott bor különböző évjáratait kóstolják végig. (Ez utóbbit nevezzük vertikális kóstolónak.) A szerencsés fekete övesek néha elcsíphetnek borhibákat bemutató kóstolókat is. Ilyenkor valóban hibás borokon keresztül ismerhetik meg a legtipikusabb borhibák legjellemzőbb „tüneteit”.
Sétálókóstoló: Az ilyen eseményekre számos pincészet képviselői települnek ki, és kínálják boraikat az asztalok, standok között „sétáló” vendégeknek egy nagy rendezvényhelyszín termeiben. Általában egy belépőjeggyel gyakorlatilag az esemény összes bora megkóstolható. A sétálókóstoló is lehet tematikus, ha ilyen, akkor általában egy szőlőfajta, borvidék köré szerveződik. Kisebb eseményeknél sokszor a borász vagy a tulajdonos maga áll a pult mögött, így lehet tőle tanulni az adott borok elkészítésének mikéntjéről, a bennük fellelhető aromákról. Minél nagyobb szabású a kóstoló, annál nagyobb az esélye annak, hogy a borász helyén egy hosztesz áll, akivel kevésbé lehet „szakmázni”.
Tanulás (bor)iskolában
Boriskola: Fontos, hogy a boriskola nem tévesztendő össze a borásziskolával, ahol szőlészeket, borászokat képeznek. A boriskolában kiscsoportos foglalkozás keretében, szakértőkkel, borok kóstolásával egybekötve, végig tanteremben zajlik az oktatás. Egy-két napos bevezető és alapfokú képzést ma már nagyon sok intézmény kínál Budapesten. Érdemes olyan szervezetekre hagyatkozni, amelyek régebb óta jelen vannak a piacon és más, borral kapcsolatos tevékenységet is végeznek. Ezeknek a kritériumoknak a Bortársaság, a Borkollégium és a CEWI (Central European Wine Institute) is megfelel. Utóbbi kettő a WSET által akkreditált képzést is nyújt. A WSET (Wine and Spirit Education Trust) a világ első számú italos, azon belül boros képzést kínáló hálózata. Az alapfoktól indulva a többlépcsős képzés végén nemzetközi borakadémikusi cím is megszerezhető náluk. Ez jóval több a borbaráti szintnél, ilyen oklevéllel a kézben szinte biztosan el lehet helyezkedni a szakmában. Aki továbbra is csak fogyasztó maradna, annak a WSET2 szintnél nem érdemes feljebb lépnie.
Sommelier-tanfolyam: Az előbb említett bortanfolyamokhoz képest a szintén „civileknek” szánt alapfokú sommelier-tanfolyamok a gyakorlatra helyezik a hangsúlyt. A résztvevők (az alapvető szőlészeti és borászati fogalmak mellett) megtanulják a bor-étel párosítás, a pezsgőbontás, a borszervírozás, a pohárválasztás főbb lépéseit. A már említett Borkollégium és a CEWI mellett a Magyar Sommelier Szövetség is szokott tartani ilyen irányú kurzusokat.
BorKatedra: A Magyar Bormarketing Ügynökség kezdeményezésére 2024 szeptemberében magyarul és angolul is elérhető borismereti és borkulturális kurzus indult három felsőoktatási intézményben, a Semmelweis Egyetemen, az Óbudai Egyetemen és a Károli Gáspár Református Egyetemen. A képzéshez idén további egyetemek csatlakoztak, ahol így a BorKatedra | Szeminárium a Magyar Borról néven futó kurzus szintén szabadon választható, kredites tantárgy lett. Az alapok (Magyarország borvidékei, főbb bortípusok, ételpárosítások) elsajátítása mellett az ismeretszerző borkóstolás is az órák részét képezi. Ezt a kurzust értelemszerűen csak az ezekre az egyetemekre járó hallgatók látogathatják.
Összegzés
A lehetőségek tárháza széles, a jó döntéshez azzal kell tisztában lennünk, mit várunk egy képzési formától, milyen jellegű ismeretekre szeretnénk szert tenni, és főleg, hogy milyen mélységig merítkeznénk meg a borok világában.
Fotók: Magyar Bormarketing Ügynökség
Borpromóciós támogatás segíti a hazai termelők piacra jutását
Tisztelettel kell fordulni a borhoz – Generációváltás a fogyasztóknál
Milyen borhűtőt vegyünk?
Az aromakorongtól az iskoláig: hogyan és hol tanulhatunk a borról?
A szőlő nem szereti a hirtelen döntéseket
Legendás évjáratok: borok hosszú szavatossági idővel
Made in Hungary: régi magyar szőlőfajták borai
Hazai pezsgők: az évjárat nélkülitől a csúcsig