Ezek a legjobb hazai, dűlőszelektált olaszrizlingek!

Az elmúlt évek megfeszített munkájának és a borászok szilárd hitének köszönhetően az olaszrizling ma már jóval több, mint egyszerű fröccsbor. A készítőik szeretik, mert mindig megbízhatóan terem, a fogyasztók pedig keresik, mert a könnyűre hangolttól a dűlőkaraktert szépen megmutató, komplexebb fehérig számtalan variációban megtalálható a polcokon. Most ez utóbbiról lesz szó.

Gál Lajos néhány éve már fontolgatja egy olyan borverseny megszervezését, amelyre nem a borászok küldik be a borokat, hanem a szakírók jelölik az általuk legjobbaknak vélt tételeket. Az így kialakult listáról borszakértők választják ki érzékszervi bírálattal a legek legjeit – szigorúan betartva, hogy borász nem kóstolhat, hiszen tudvalevő, hogy ő mindig csak a hibákat keresi. Idén nyáron az eddigi tervezést már megvalósítás is követte: a borverseny középpontjába pedig a dűlőszelektált olaszrizling került – igaz, az eredeti szabályokon enyhített egy kicsit a főszervező, hiszen végül egy borász is bekerült a döntőbizottságba.

És hogy miért az olaszrizling? „Azon túl, hogy több borvidékünk zászlós szőlőfajtája, olyan érzékszervi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek alapján a magyar néplélekhez közel áll, és nem mellesleg kiválóan képes visszaadni az egyes dűlőkre jellemző adottságokat is” – mondja Lajos.

 

Gál Lajos éppen zsűrizik

 

Borverseny születik

Gál Lajos 1992-ben kezdte meg több évtizedet felölelő munkásságát az Egri Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben – és már ekkor felmerült az a gondolat, mely szerint „valamit csinálni kellene az olaszrizlinggel”. Az elképzelés végül 8 hektár egerszóláti olaszrizling-ültetvényben öltött testet, majd Lajos 1999-ben megalapította borászatát saját neve alatt: a szőlőfajta és a pince pedig egymástól elválaszthatatlan egységként került fel a magyar bor történetéről szóló könyvek lapjaira. 

Egerszólátról nemcsak az olaszrizling juthat eszünkbe, hanem az Aranytőke Borszemle is, amely minden második évben – nemzetközi kitekintésben is – mustrálja a legjobb olaszrizlingeket. Ennek lett következő mérföldköve a nemrég megrendezett verseny, amelyen gazdára talált a Szóláti Nagydíj vándorkupa, amely mostantól mindig az adott év legjobb magyar, dűlős olaszrizlingjét készítő borászatnak jár. 

És hogy mit is takar pontosan a dűlős vagy dűlőszelektált kifejezés? Olyan fajtabort – esetünkben olaszrizlinget –, amely egyetlen dűlőből szüretelt szőlőből készült. És mivel sajnos meglepően sok hazai borász nem tünteti fel, Lajos a versenyszabályzatban kitételként jelölte meg, hogy a dűlő nevének szerepelnie kell a címkén. Ezenkívül szintén előírta, hogy a nevezett bornak kereskedelmi forgalomban kaphatónak kell lennie. 

A megszólított 10 borszakíró 3-3 tételt nevezhetett, így állt össze a végső lista, amelyből a fenti kritériumokat maradéktalanul a következő 13 bor teljesítette: 

 

 

A verseny tisztaságát szem előtt tartva Gál Lajos a saját borát a bírálat előtt kihúzta a listáról, annak ellenére, hogy hárman is nevezték. Hasonlóképpen több jelölést kapott a Figula olaszrizling is: ez a bor négy szakíró egyöntetű véleménye alapján került be a versenybe, míg a Bussay bort hárman, a Zelna tételét pedig ketten küldték be a bírálatra.

 

 

Komoly eredetvédelem a legjobb bor mögött

„Fantasztikus bírálóbizottságot alkotott a nyolc meghívott borbíra – lelkesedett a főszervező az Egerszóláton megtartott verseny után. – A 100 pontos bírálat során csak egy bíráló egy pontszámát kellett kihúzni a 10%-os eltérési szabály értelmében: ekkora összhanggal több évtizedes bírálói múltam során egyszer sem találkoztam. Mondhatnám persze, hogy ezt a borok is segítették, mivel egyértelműek voltak. Én mindegyiket valami másért szerettem: volt, amelyiket az ásványosságáért, volt, amelyiket a virágillatáért, és megint volt, amelyet a testes, telt ízeiért.”

A végső győztest a visszakóstolás során eléggé egyhangúlag kiáltotta ki a zsűri: a Pálffy Szőlőbirtok és Pince bora nyerte el a dicsőséget, illetve a bronzból kiöntött vándorkupát. A Mál-dűlőből származó tétel komoly eredetvédelmi leírással is rendelkezik: a „Káli” oltalom alatt álló eredetmegjelölést a meghatározott szőlészeti és borászati előírások alapján csak bizonyos szőlőfajták kaphatják meg azt követően, hogy egy érzékszervi bizottság ezt jóváhagyja.

 

A nyertes bor

 

A szóban forgó eredetvédelem alapjai több évszázadra nyúlnak vissza: az elnevezés abból származik, hogy a Káli-medencében szőlőt termesztő borosgazdák egykor adómentességet kaptak azt támogatandó, hogy ők készítsék el a bort a királyok asztalára. Az eredetvédelemben három kategóriát határoztak meg: Káli Bor, Káli Királyi Bor, illetve Káli Királyi Főbor – ezekből a középsőbe esik a nyertes tétel. 

A vándorkupát a tulajdonos-borász Pálffy Gyula november elején vehette át; és ha elég ügyes, akár évekig meg is tarthatja, hiszen a bírálatra a tervek szerint jövőre is sor kerül – igaz, helyszínként majd a legújabb egri borbirtok, az Egersoul impozáns épülete szolgál majd. 

Az Egersoul tulajdonosa, Dobos Attila minden tekintetben folytatni kívánja Gál Lajos munkásságát. A borverseny életében egyelőre csak támogató társszervezőként van jelen, viszont mindeközben a Lajos nevével egybeforrt Kántor-tag dűlőből próbál meg legalább olyan szép borokat készíteni, mint neves elődje.

 

A zsűri