2023 november 24. / Kalmár BorbálaURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

Folyékony arany: a legjobb aszús évek. Vajon az idei is közéjük tartozik?

Évről évre visszatér az a gondolat, mely szerint aszút nem csak ünnepnapkor érdemes bontani; a legtöbb ember pénztárcája mégis decemberre hangolódva válik kicsit megengedőbbé. Felbontjuk a bejgli mellé, adjuk ajándékba, vagy, ha vagyunk olyan szerencsések, mi magunk kapjuk. Ez utóbbi esetben dönthetünk úgy is, hogy eltesszük pár évre érni: ehhez persze jó tudni, vajon érdemes-e. Közel negyed évszázad évjáratait szemlézzük, 1999-től 2023-ig.

Az aszúbor világviszonylatban is kuriózumnak számít, 2003 óta pedig szabályozás mondja ki, hogy csak a Tokaj-hegyaljai borvidéken megtermelt bor nevezhető így. A színe, a költséges technológia sajátosságai és a száraz borokhoz képest borsosabb ára miatt is gyakran folyékony aranyként emlegetett bor elkészítéséhez elengedhetetlenek az egyedi földrajzi adottságok. Olyanok, amelyek Tokajban megvannak – bár a természet azért nem mindig ismeri a borvidéki határokat.

A Disznókő a szőlőből (Fotó: Disznókő)

 

Az igazán nagy bor elkészítése számtalan tényezőtől függ. Miként nincs két azonos év, ugyanolyan mennyiségű és eloszlású csapadékkal vagy éppen napsütéssel, úgy azt sem tudjuk kategorikusan kijelenteni, hogy minden évből palackba zárható ugyanolyan minőségű vagy éppen karakterisztikájú aszú. Találkoztam már én is olyannal, aki, amikor aszút töltöttem volna a poharába, azt mondta, hogy köszöni, nem kér, mert nem szereti az édes borokat. Olyannal viszont még sosem, akinek ezt követően mégis megmutattam egy roppanós savakkal rendelkező aszút, és nem mondta azt, hogy “hát ez más, ez jó”!

Az ilyen típusú felismerésekhez az egyéni ízléshez leginkább megfelelő tétel kiválasztásán keresztül vezet az út. Ehhez mi most Ripka Gergőt, a borvidéki kalauz, a Tokaj Guide szerzőjét hívtuk segítségül. Szerencsénkre, ha tokaji aszúról van szó, Gergő feje kész lexikon, úgyhogy mi most azt kértük tőle, hogy a jó eséllyel még a piacon beszerezhető évjáratokról mondja el, melyiktől mit remélhetünk.

Ripka Gergely (Fotó: Szmodits Balázs)

 

Évjáratok 1999-től 2022-ig

 

„2000 és 2003 is nagyon jó év volt, bár mindkettő nagyon forró. Meglepő, hogy a mai napig is mennyire szépen állnak ezek az aszúk a palackban – főleg 2000-re igaz ez. Mindkettő év 5 csillagos. 2002 időnként tud meglepő lenni, de 2004 és 2005 már hűvösebb, mérsékelten jó évjáratok voltak, talán kevesebb aszú is készült.

Az ezt követő 2006-2007-2008 viszont mindenképpen kiemelkedő, ragyogó hármas.

2006 igazán harmonikus volt, gyönyörű sav-cukor arány alakult ki a borokban úgy, hogy egyik sem volt tolakodó a másik kárára. 2007 forró volt, így szélesebb, kövérebb aszúk születtek, amelyek aztán nagyon szépen fejlődtek, és egyáltalán nem savhiányosak. 2008 nekem az egyik személyes kedvencem, nagyon-nagyon jó savakkal, intenzív botritiszes karakterrel.

Aszúszemek (Fotó: Ripka Gergely)

 

2009-ből kevés aszú lett; 2010 esős, sok válogatást igényelt – érdekes viszont, hogy a legnagyobb becsben tartott löszös tokaji hegy (a Kopasz-hegy – a szerk.) alatt ezek a gyengébb évek voltak azok, amelyek meglepetést tudnak okozni. 2011-2012: extrém forró évek, kevesebb aszú született.

2013 viszont egy kiugró évjárat, amely tény így 10 év távlatából is egyértelműen kijelenthető. A nagyon szép, meleg őszi időjárás rengeteg aszúszemet eredményezett; emiatt savban kicsit visszafogottak lettek a borok, inkább a cukor került előtérbe. 2014 ismét esősebb év volt, magas minőséget szinte egyáltalán nem adott. 2015 már melegebb, megint kevés volt az aszúszem.

2016 ismét a személyes kedvencem, sok esővel a szüret közepén, ami feladta a leckét válogatás terén is. Borban igazi citrusbomba, magas savakkal, nagyon szép egyensúlyokkal, hosszú élettartammal. 2017 abszolút top évjárat, és bár még nagyon fiatalok ezek az aszúk, de hosszú életűek lesznek.

Aszúsodott szőlőfürtök

 

2018 ismét meleg, kevés aszú lett a borvidéken. 2019 izgalmas, harmonikus évjárat: nem túl sok cukorral és szintén nem túl sok savval, viszont egyensúlyos ízekkel. 2020 megint esős, így nem mondható kiemelkedő évnek; ellentétben 2021-el, ami ismét 5 csillagos évjárat. Úgy tűnik, megéri várni rá (a szabályozás szerint 3 évet kell várni 2021-től számítva – a szerk.): nagyon szép borokat eredményezett ez az év. Már szárazban is lehetett érezni, hogy friss, citrusos, hosszú élettartamú borokat adott. Sokan hasonlítják 1999-hez, ami a múlt évezred egyik legnagyobb aszús évjárata volt.

2022 ismét extrém forró, aszályos évjárat, amely a botritiszképződést általában negatívan befolyásolja.”

 

Mi folyik itt? III. epizód, Bott Pince

 

Mit várhatunk az idei évtől?

 

Bár még messze van az az idő, hogy megkóstolhassuk a 2023-as évjáratot, az aszúrajongók minden év őszén szorgosan nézik a tokaji időjárást. Esik-e, van-e reggeli köd, süt-e eleget a nap – van-e remény. Mi most Mészáros Lászlót, az aszúiról talán legismertebb borászat, a Disznókő birtokigazgatóját kérdeztük: érdemes-e várni 2026-ot?

„2023 egyértelműen egy nagy évjárat, és minden szempontból az, hiszen a száraz borok is nagyon szépek lesznek. Az idei év időjárása viszonylag normálisnak mondható: a vegetációs időszakban elegendő mennyiségű csapadék esett, később fakadt a szőlő, majd később indult meg a virágzás, mint az utóbbi évek átlagában és főleg mint a tavalyi forró és extrém meleg évben.

Szüret a Disznókőnél (Fotó: Disznókő)

 

A két első őszi hónapban nem volt rendszeres csapadék, viszont nagyon meleg volt: méréseink szerint a szeptember melegebb volt, mint június, vagy mint 2021 augusztus. Ha nem is esett sok eső, volt pára, ami, főleg a magasabban fekvő területeinken elindította az aszúsodást. Bár nem robbant be ez úgy most, mint a tavalyi száraz időszak utáni őszi esőzéseket követően – amikor gyakorlatilag mindent beborított a botritisz –, idén szépen, fokozatosan érkeztek az aszúszemek. Eleinte magas savtartalmú, töppedt aszúszemek alakultak ki, majd egyre több lett a finom botritisz, ami tökéletesen megemésztette a bogyók húsát.

Az október végi esőnek köszönhetően mostanra már mindenhol jelen van a botritisz, így várakozásunk szerint november első és második hetében már édes szamorodninak, és késői szüretnek való szőlőt tudunk majd szüretelni.”

 

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás vissza Lapozás előre

A bor nélkül Európa már soha többé nem lenne önmaga! - Interjú Gál Péterrel

Elolvasom

Furmint a pohárban, furmint a tányéron: a fajta helye a gasztronómiánkban

Elolvasom

Mi folyik a pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben?

Elolvasom

A furmint és a február összetartozik

Elolvasom