Forradalom és bor a költészetben – Márciusi ifjaink

A bor számos esetben megjelenik a magyar történelem fontos fordulópontjainál, különösen igaz ez a forradalmakra. Petőfi élete első publikált versében még gondűző borocskának nevezi a bort, Vörösmarty Vén cigányában „sziv és pohár tele búval, borral”, Arany főszereplője pedig az utolsó aranyát mire is költené, ha nem egy pohár borra?

Van a Toldiban egy rész, amelyre talán kevesen emlékeznek, mert a történet szempontjából nem olyan fontos. Amikor Miklós megkapja a száz aranyat, amelyből fegyvert vehet, hogy legyőzze a cseh vitézt, csak 99-et költ erre a célra.

„De a századikat könnyü helyütt hagyom:

Megisszuk, mivel most magas kedvem vagyon.”

Mindig lenyűgöző látni, ahogyan a bor látványosan, vagy épp kevésbé látványosan beépül a különböző történetekbe. Amikor Arany ezeket a sorokat írja, mindössze két évvel járunk a ’48-as forradalom és szabadságharc előtt. Az egész korszakot áthatja a forradalmi hangulat, a szenvedély, a tenni akarás és a halállal való szembenézés, mindez pedig lépten-nyomon összekapcsolódik a borral, mely forradalmár íróink, költőink soraiban gyakran megjelenik.

Arany János (Kép forrása: mta.hu)

Petőfi és a borral átitatott kezdő lökés

Nem véletlen, hogy a korszak egyik legdivatosabb műfaja a bordal. De mi is az a bordal? Nagyjából pontosan az, amit a neve sugall: egy dalköltészeti műfaj, amely arra hivatott, hogy a bort dicsérje és a bor élvezetét hirdesse. Petőfi Sándor hírnevét is egy bordal alapozta meg, amelyet mindössze 19 évesen írt. Akkoriban még pápai diák volt, borhoz is csak egészen ritkán jutott, azonban az egyik ilyen alkalmat nagyon jól kihasználva megírta a Borozó című verset, és a mámoros érzéstől felbátorodva elküldte a legnagyobb presztízsű irodalmi lapnak, az Athenaeumnak. A szerkesztők pedig egy csapásra felismerték az akkor még Petrovics Sándor néven publikáló ifjú költő nagyságát, és megjelentették a verset. A Borozót számos kiváló bordal követte, ezek a művek Petőfi egy egészen más arcát mutatták meg, szemben más költeményeivel, melyeket alapvetően egyfajta férfias komolyság hatott át. A bordalokban egy sokkal játékosabb, viccesebb énje jelenik meg. Érdekesség, hogy Jókai és Petőfi egy időben közös lakást bérelt Pesten, és Jókai utólag azt mondta Petőfiről, hogy olyan Isten igazából nem is szerette a bort. Képzelhetjük, mi lett volna, ha szereti is.

Petőfi Sándor (Kép forrása: erettsegi.org)

Forralt bor a forradalom előestéjén

Bár a Pilvax alapvetően kávéházként él a köztudatban, nyilván senki nem gondolja, hogy ahol ilyen eszmék, ilyen vágyak és ennyi szabadság találkozott nap mint nap, ott csak kávé folyt éjjel-nappal. A Pilvax összeforrt a 48-as forradalom és szabadságharc eseményeivel, a forrongó ifjak kedvenc törzshelyén a füstön kívül a hazafias hangulatot is szinte vágni lehetett. Feljegyzésekből az is kiderül, hogy Jókai a forradalom előestéjén náthás volt, ezért a Pilvaxban forralt bort rendelt, hogy új erőre kapjon. A többi már – és ezt most tényleg szó szerint értjük – történelem.

A forradalom és szabadságharc után Jókai egyébként nagy sikereket ért el íróként. 1853-ban vásárolt egy telket a Svábhegyen, ahol igazi gazdaként termesztésre alkalmas állapotokat teremtett, viszonylag rövid idő alatt. Öt évvel később pedig már szőlőműveléssel is foglalatoskodott. Jókai maga tervezte a prést, illetve különböző praktikákkal a létező összes természeti csapást igyekezett megfékezni. Korának egyik legkitartóbb amatőr borásza volt.

A Pilvax Kávéház (Kép forrása: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára)

A sírva vigadás története

Ha már a történelmi időknél, a 48-as forradalomnál és a bornál tartunk, itt érdemes megjegyezni, hogy Bajza József, a reformkor kevésbé ismert költője már jóval Vörösmarty Vén cigánya előtt megfogalmazta, hogy sírva vigad a magyar, és ezzel megalkotta az egyik legszélesebb körben ismert magyar szállóigét. 1825-ös Borének című versében szerepelnek a következő sorok:

„Míg Mohácsnál nem csatázott

A félhordu büszke tar,

Víg volt addig, hajh azóta

Sírva vigad a magyar.”

Vajon lesz egyszer egy új Petőfink, aki képes lesz újra gondűző borocskával kínálni ezt a nemzetet?

A Múzeum és a Múzeumkert az 1848-as események egyik fontos helyszíne volt. 

A címlapképen a pákozdi Miskahuszár szobor látható, mely az 1848-as csatának állít emléket.