Hello furmint!

Február 1. a furmint nemzetközi napja, vagyis az International Furmint Day! Ilyenkor tudatosan, nemzeti érdekből iszunk furmintot, szemben más napokkal, amikor pusztán kedvtelésből. De vajon mit lehet tudni a furmintról?

Elsőként azt érdemes tisztázni, hogy a furmint, bár gyakorta feltűnik a boros palackok címkéjén, egy szőlőfajta, és mint ilyen, eredete a múlt ködébe vész. Egyesek szerint Itáliából származik és az olasz nyelven beszélő telepesek hozták magukkal, akik a tatárjárás után az Árpád-házi királyok hívására jöttek a Magyar Királyság területére. Közöttük természetesen voltak szőlőművesek is. De azt sem tagadhatjuk, hogy egyrészt a Tokaji borvidéken ott találjuk Olaszliszkát és Bodrogolaszit, melyek nevükben őrzik az egykori telepesek emlékét, másrészt Tállya neve valószínűleg a francia taille, vagyis irtás szóból ered, ergo csak annyi biztos, hogy valamiféle újlatin nyelven beszélő betelepülők érkeztek Tokaj-Hegyaljára. Valószínűleg nem olaszok és egyáltalán nem biztos, hogy Itáliából. Másfelől a korabeli Magyar Királyságban, a Szerémségben is vannak az olasz szót őrző települések és ott is van, illetve volt furmint. Harmadrészt, hogy teljes legyen a káosz, ezeken a helyeken nem ismerjük a furmint írásos említését, Erdőbényén is csupán az 1600-as években bukkant fel, ezzel szemben Sopronban már az 1200-as években említik. Igaz, zapfner néven, ahogy a derék németek hívták.

 

Szőlőültetvény a Tokaji borvidéken

 

Mások szerint a Tokaji borvidék szülötte, ennek ellentmond az a tény, hogy nem említették egészen az 1600-as évekig, viszont erősíti a teóriát, hogy a világon itt fordul elő a fajta a legnagyobb genetikai változatosságban. Megint mások szerint a Szerémségben ringott a furmint bölcsője, onnan terjedt el először nyugati irányban a mai horvát-szlovén határig, majd északra fel, a Fertő tó környékére és a Balaton északi partjára, ahol Szigetiként ismerik, hogy végül újra keletre fordulva napjainkra a Tokaji borvidék legyen a legfőbb termőhelye.

 

Bármi is az igazság, manapság az osztrákok a ruszti aszút már nem furmintból készítik, a Szerémségben csak mutatóban találunk furmintot és a Balatonnál is inkább az olaszrizlingen van a hangsúly, úgyhogy kimondhatjuk: ma a furmint legfontosabb termőtája Tokaj-Hegyalja! Persze találunk furmintot Horvátországban (Moslavac vagy méginkább Pusipel néven), Szlovéniában ahol Siponnak hívják és egy keveset Ausztriában is, Zapfner néven, de a lényeg, amire a világ figyel, az a tokaji furmint.

 

Február első napján koccintsunk egy pohár tokaji furminttal!

 

A másik tévedés valószínűleg innen ered. Az emberek többsége még mindig azt hiszi, hogy a tokaji furmint ÉDES! Az igazság az, hogy bár a borvidéken a furmintot az évszázadok alatt valóban az aszú készítésére szelektálták ki - ó, milyen csodálatosak is a tokaji aszú borok! -, de mindig is jelen volt a száraz bor is, mint a mindennapok itala. A 2000-es évek elejétől a termelők figyelme a hordós érlelést kapott, nagy testű, gyakran dűlőszelektált, száraz furmintok felé fordult, így ma majdhogynem ezek a legdrágább száraz fehérborok Magyarországon.

 

Legyen végül bárhogy, a mai napot mindenképpen ünnepeljük az ezerarcú furminttal! Lehet könnyed, vagy nagyobb testű, mondjuk tokaji, édes, vagy épp száraz, pezsgő, vagy pét-nat, koccintsunk ma a talán legismertebb magyar szőlőfajtára és az abból bort készítő borászokra! Egészségedre furmint!