Henry Kettner: Egy nap a Pécsi borvidéken

Személy szerint rendkívül nagy rajongója vagyok Magyarország különböző tájainak és településeinek, - ez alól Pécs sem volt kívétel. Sőt. Eddig csak átutazóban voltam Pécsen, most viszont egy teljes napot az ország ötödik legnagyobb településén töltöttem.

Az első észrevételem az ’élet’ volt a városban. Nagyvárosi gyerekként igénylem a pörgést, és – bár néha jól esik – nem tudok sok időt eltölteni távol a nagyvárosi környezettől. Már a főtéren érezhető volt a fiatalság jelenléte. Nagyon sokan töltötték a délutánjukat barátaikkal a főtéren, rengeteg helyi étterem, bár, fagyizó és kávézó közül tud választani az ember. A Széchenyi tér egyébként a pécsi belváros közigazgatási, kereskedelmi és idegenforgalmi központja. Érdekesség, hogy a középkorban a város piactere volt. A tér emlékművekben gazdag, és észak felé fokozatosan emelkedik.

A tér főbb látványosságai közé tartozik a Gázi Kászim pasa dzsámija, ami hivatalosan Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, hétköznapi néven a belvárosi templom. Érdekesség, hogy ez Európa legészakibb épségben maradt dzsámija. Ma római katolikus templomként működik.

A napunkat múzeumlátogatással folytattuk. A Vasarely Múzeummal kezdtünk, ami a kis csapatunk személyes kedvenc múzeuma volt. Victor Vasarely pécsi származású világhírű művész volt. Az optikai festészet legjelentősebb alakjai közé tartozott. Fontos megemlíteni, hogy Pécsnek adományozta számos festményét. Tovább haladva, a Vasarely Múzeummal szemben megtalálhatjuk Csontváry Kosztka Tivadar alkotásait is.

A múzeumlátogatás után érkezett el számomra a nap fénypontja. Méghozzá a Zsolnay Kulturális Negyed. Itt található a híres Zsolnay Porcelángyár. A negyed északi és déli területét a Zsolnay Vilmos út felett átívelő gyalogoshíd köti össze, ami a turisták közkedvelt fotózási helyszíne,- természetesen mi is megálltunk itt pár képre.

A Zsolnay Negyed négy negyedből épül fel: a míves, az alkotó-, a gyermek és családi, és az egyetemi negyedből. Rendkívül különleges érzés fogja el az embert, amikor megérkezik a város ezen részére. Számomra a híd olyan volt, mint egy átjáró egy másik dimenzióba, teljesen már arcát láthatjuk innentől Pécsnek.

Kora délután értünk a Havihegyhez, amit korábban Kakasdombnak hívtak. Innen nyílik az legszebb kilátás Pécs városára. A hegy a földtörténeti újkor miocén időszakában keletkezett. A terület kiemelkedő eseménye a havihegyi búcsú.

Innen Folytattuk az utunkat a Jakab-hegyhez. 602 meter magas, a Nyugat-Mecsek legmagasabb hegye. Itt található a Jakab-hegyi remetebarlang. A cserkúti templom a Jakab-hegy lábánál helyezkedik el. Érdekesség, hogy a település nevét: „Cherkuth” először 1291-ben említik. Az Árpád-kori, román stílusú templom 1270 és 1290 között épült.

Végül pedig a nap végén a boroké volt a főszerep. A Pécsi borvidék A Mecsek déli lejtőjén egészen Mohácsig tart. Klímája mediterrán. A Mecsek óvó hatása miatt még 440 m magasan is találunk szőlőt. Ebben csak Tokaj-Hegyaljához hasonlítható a terület. Remek fehér és vörös borszőlő terem errefelé. A filoxérajárvány után az olaszrizling került első helyre és ma is vezeti a listát.

Rendkívül tartalmas napot töltöttünk Pécsen, nagyon jó érzés volt látni, hogy a fiatalabb generáció érdeklődése és a kultúra nem feltétlenül esik egymástól távol.