2023 április 05. / Szűcs-Balás VeraURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

Kóstolás mesterfokon

Bizonyára sok borkedvelőben felmerült már a kérdés, hogy mi kell a borok kóstolás útján történő beazonosításához, milyen tudás, képesség és gyakorlat szükséges, hogy valaki profi kóstolóvá váljon. Ha valaki erre tudja a választ, az Rabcsánszki Laura, a Borfelismerő Világbajnokságon évről évre kiemelkedően teljesítő magyar csapat tagja. Interjúnkban őt kérdezzük borokról, versenyzésről és arról, hogyan fejleszthető a borfelismerés készsége.

Az egyik legismertebb francia szaklap, a La Revue du vin de France 2013 óta minden évben megszervezi a Championnat du Monde de dégustation versenyt, a borfelismerés világbajnokságát. Ennek során a résztvevő csapatok vakon kóstolnak 12 különböző bort, majd pontversenyben dől el, melyik ország csapata szerepelt a legsikeresebben. A Magyarországot képviselő ötfős csapat 2021-ben, Avignonban történelmet írt azzal, hogy 27 nemzet versenyzői közül győztesként került ki, de legalább ilyen jelentős eredmény, hogy évről évre a top 5 helyezett között végez; 2020-ban az ötödik helyet, 2022-ben a negyedik helyet sikerült megszerezni. A magyar csapat képviselői Aranyos Attila csapatkapitány, dr. Molnár Levente, Rabcsánszki Laura, Palágyi Krisztina és Didier Sánchez - aki helyett 2022-ben Miguel Sennoun versenyzett.

 

A győztes magyar csapat 2021-ben - Forrás: Rabcsánszki Laura Facebook oldala

 

Mindenekelőtt gratulálunk a sikersorozathoz, amit az elmúlt évek kiváló helyezései jelentenek! Minek köszönhető a csapat évről évre megmutatkozó eredményessége?

A csapatmunkának köszönhető, annak, hogy kiegészítjük egymást, jól működünk együtt. 2017 óta versenyzünk ebben a felállásban, mindenki ismeri a másikat annyira, hogy meg tudja mondani, ha nincs igaza. Ha látja rajta a bizonytalanságot, és szembe megy az egyik tag a másik véleményével, abból nem lesz sértődés. Nem csinálunk presztízskérdést semmiből, nem az egyéni teljesítmény a lényeg, hanem hogy konszenzussal döntsünk. Úgy látom, hogy leginkább ez különböztet meg bennünket azoktól a csapatoktól, ahol évente változnak a tagok, akiket egyéni versenyeken választanak ki. Minden csapat négy főből áll, az ötödik a coach, aki nem kóstolhat, de koordinál, tanácsot ad, a tárgyi tudásával segít. Ott, ahol egyéni versenyzőkből rakják össze a nemzeti csapatot, nem biztos, hogy a megfelelő csapatdinamika ki tud alakulni. Egyes csapatok úgy működnek, hogy minden tag elmondja a véleményét és utána a vezető dönt, nálunk azonban ennél demokratikusabb a döntéshozatal. Azt látom, hogy az összeszokott csapatok tudnak hosszú távon a legjobban szerepelni.

A magyaron kívül mely nemzetek tekinthetők eredményesnek?

Erős csapat a tavalyi első helyezett luxemburgi, de a belgák is - ők is többször nyertek már – és hagyományos módon a franciák, hisz ez egy francia rendezésű verseny. Franciaországban van egyéni, illetve páros bajnokság is, ezen páros bajnokság első két helyezettje alkotja a nemzeti csapatot.  A kínaiak szoktak még meglepetésszerűen jól szerepelni, de mindig van egy-egy csapat, amelyik az egyik évben nagyon jól szerepel, a következő évben kevésbé.

 


A 2022-es világbajnokság csapatai - Forrás: Championnat du monde de dégustation la RVF (Facebook)

 

Minden bor esetében jónéhány tényezőt fel kell ismernetek: a szőlőfajtát vagy a cuvée összetételét, a termőhelyet, a termelőt, az évjáratot. Ezek közül melyiket a legkönnyebb felismerni és hogyan képzeljük el a csapatmunkát egy verseny során?

Az első és legfontosabb a szőlőfajta azonosítása, ezért jár a legtöbb pont. Ezt követi az ország, majd a régió, az évjárat és a borászat neve. Ha cuvée-ről van szó, a legfőbb fajtát kell megmondanunk, azt, amelyik a legnagyobb arányban megtalálható a borban. Ha nem azt találjuk meg, hanem egy másik, a házasításban kisebb arányban lévő fajtát, azért is jár pont, csak kevesebb. A régió esetében, ha szomszédos régiót mondunk, arra is adnak részpontot.

A kóstolásnál fél decilitert kapunk fejenként, a borokat előtte egalizálják, hogy a palackok közötti különbség se befolyásolja a versenyt. Pontosan 10 percünk van arra, hogy felismerjük a bort, majd le kell adni a megoldást. Ez annyiban változott az évek során, hogy korábban a 12 bort egymás után kóstoltuk és a végén egyben adtuk le a megfejtéseinket, most viszont minden egyes bor után begyűjtik a lapokat, és azonnal megmutatják egy-egy bor kapcsán az eredményt. Ez nagyobb nyomást jelent, hisz frusztráló tud lenni, ha az ember látja, hogy mit rontott el, vagy éppen mennyire van lemaradva a mezőnytől a pontok alapján. Ha valaki belekerül egy flow-ba és minden jól megy, viszi előre a lendület, az szerencsés helyzet, de amikor nem úgy megy, ahogy kellene, az is rögtön látszik a helyezésen.

Az említett tényezők közül melyeket könnyebb azonosítani egy-egy bor esetén?

Ez a verseny alapvetően a fajta felismeréséről szól. Nem ez a legkönnyebb, de arra koncentrál az ember, azt gyakorolja a legtöbbet, azért jár a legtöbb pont is. Ezt követi az ország felismerése. Nyilván egy termelőt már nagyon nehéz felismerni. Ám épp ez a lényege a borfelismerésnek, hogy minden régiónak, minden szőlőfajtának és bizonyos esetben a termelőnek is megvannak a maga jellegzetes ízjegyei, lenyomatot hagynak a boron. Ezeket az apró illat- és ízjegyeket kell tudásként magunkban hordoznunk ahhoz, hogy azonosítani tudjuk az adott tételt.

 


A magyar csapat (balról): Aranyos Attila, Palágyi Krisztina, Didier Sanchez, Rabcsánszki Laura és Dr. Molnár Levente - Forrás: Rabcsánszki Laura Facebook oldala

 

Volt valaha magyar tétel a verseny történetében?

Nem volt még soha, de egyáltalán nem kizárt, hogy lesz. A legutóbbi versenyen az utolsó bort néhányan magyarnak írták, aszúnak gondolták, mi biztosak voltunk benne, hogy nem az. Sauternes-i volt egyébként.

A coach-én kívül vannak meghatározott szerepek? Van, hogy valamelyik csapattagnak egyik-másik területen nagyobb tapasztalata van, ezért rá hagyatkoztok?

Igen, Attila és Didier a francia borokat jobban ismerik, nekik úgyszólván ez a szakterületük. Mivel Franciaországban élnek, jobban hozzájutnak ezekhez a termékekhez. Mi inkább az olasz, osztrák és német borokról rendelkezünk mélyebb tudással. Amiben nagyon különbözünk, hogy hogyan közelítjük meg az értékelést. Mi a férjemmel (szintén a csapat tagja, dr. Molnár Levente – a szerk.) inkább a technológiai oldalról közelítjük meg a bort, azt elemezve, hogy tartályos érleléssel készült-e vagy van-e benne egy kis hordó, és ha igen, milyen hordó. Próbáljuk a savat is jobban elemezni, miszerint inkább minerális területről származik-e a bor, netán éretlenebb volt-e a szőlő és azért nagyon savas. Eközben Attiláék az ízjegyeket próbálják kiemeltebben beazonosítani. Mivel már megismertük egymást, tudjuk, hogy mi mit jelent a másiknak, hisz a savérzet nagyon eltérő lehet, de különbözőképp érezzük a keserű ízt is. Példaként említve, ami nekem még csak egy keserűmandula érzet, az másiknak már gyógyszeres keserűség lehet. Van, amit én érzek nagyon érzékenyen, például egy meszes talajról származó vörösbort, míg a fiúk az olajosságot definiálják könnyebben. Tulajdonképpen így áll össze a megoldás, a végén kompromisszumra jutva.

A csapatkapitány szerepét úgy kell elképzelni, hogy ha nincs egyetértés egy bor vagy egy attribútum kapcsán, az ő szava dönt?

Igazából nem. Pont ez a jó, hogy nem egy hierarchikus módon működő csapat vagyunk. Ha valamelyikünk az adott bort nem tudja semmihez kötni, képesek vagyunk kimondani, hogy „nem tudom, döntsetek nélkülem”. Ez azért nagyon fontos, mert ezt kimondva az ember nem tereli el rossz irányba a többi csapattagot. Ha elkezdenénk találgatni, hogy „talán az lehet… igen, arra hasonlíthat”, de valójában nem tudjuk rendesen kötni, akkor elcsúszunk az adott tételnél. Ez különösen az atipikus boroknál nehéz. Mostanában nehezítő tényező, hogy gyakoriak a meleg nyarak, kiégnek a savak, megváltozik a borok jellege. Sokkal gyümölcsösebb, virágosabb jegyekben gazdagabb borok születnek az érettebb szőlő miatt, akár olyan helyekről is, ahol ez egyáltalán nem volt jellemző. A tavalyi versenyen is volt jónéhány atipikus tétel, ezért átlagban elég alacsonyak lettek a pontszámok.

 


A 2022. évi világbajnokság - Forrás: Championnat du monde de dégustation la RVF (Facebook)

 

Hogy látod, amatőrként hogyan lehet fejleszteni a kóstolás és borfelismerés művészetét? Baráti körünkben régóta tartunk BYOB (bring your own bottle) vakkóstolással egybekötött háziversenyeket, és az csak színesíti az élményt, hogy vegyes tudású a társaság (a Master of Wine első évet záró résztvevőtől a teljesen laikusig). Közös azonban, hogy mind megpróbáljuk a borokat jól beazonosítani, pontozni, évről évre fejlődni. Milyen tanácsokkal látnád el a hozzád forduló borkedvelőket e készség fejlesztésére?

Gyakorolni kell a vakon kóstolást, megpróbálni felismerni a bort, közben ellenőrizve, hogy hol tartunk a fejlődésben. Remek fejlődési lehetőséget biztosít az is, ha egy borrégióba látogatva helyben kóstolunk. Egy hétig csak egyfajta borvidék borait kóstolva olyan élményt lehet szerezni, amihez később vissza tudunk nyúlni, amikor egy teljesen más helyen találkozunk ismét a fajtával. Azt gondolom, hogy az élményekkel összekötött, mélyebb, hosszabb ideig tartó kóstolással lehet leginkább fejlődni. Azzal is lehet fejlődni, hogy például tíz sauvignon blanc-ból álló sort állít össze magának az ember, a világ más-más területeiről vagy országkóstolót tartva.

Szerinted igaz az urbán legenda, miszerint a hölgyeknek nagyobb affinitásuk van a kóstoláshoz?

Nem tudom a legendát sem megcáfolni, sem megerősíteni. Nehéz is lenne, mert férfiak által dominált ez a verseny is. Sok a férfi, de az évek során egyre több nő lett, sőt az amerikai csapat nagyon büszkén jelentette magáról, hogy kizárólag nőkből álló csapatot küldött. Nem gondolom, hogy ez a nemiséggel függne össze, inkább a tapasztalattal, a gyakorlással, a pillanatnyi állapottal.

Férjeddel, dr. Molnár Leventével saját borászatotok is van (RWZ, Revolution WineZ), hogy látod, mennyire segíti a versenyzés a boraitok ízprofiljának kialakítását, látva, hogy milyen bortrendek uralkodnak?

Azt gondolom, hogy ez inkább fordítva működik, a borászkodás segít minket abban, hogy a borfelismerésben jól tudjunk szerepelni, tudjunk gyakorolni, készülni rá. Ami a nemzetközi trendeket illeti, szerintem inkább az egységesítés irányába haladunk, a borvidékek közötti különbségek kezdenek elmosódni, bár naivan szeretnék abban hinni, hogy a hazai fogyasztásban nagyobb szerepe van annak, hogy melyik borvidékről származik egy-egy bor. A nemzetközi trendek attól is függenek, hogy milyen kategóriájú borokról beszélünk, mivel a high end trendben az aszú szépen tud szerepelni, de a tömegfogyasztásban a könnyedebb borok dominálnak. A mienk egy nagyon kicsi borászat, nem igazán célunk, hogy a nemzetközi trendeket kövessük, mindig inkább az volt a fontos, hogy a borvidék, a terroir legszebb arcát tudjuk megmutatni.

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás vissza Lapozás előre

Hisztaminérzékenység és koccintás? Lehetséges!

Elolvasom

Negyed évszázada a magyar bor élvonalában

Elolvasom

Nőnapi páros interjú - éljenek a borásznők!

Elolvasom

A finn Master of Wine, aki Villányban venne nyaralót

Elolvasom