Milyen bort válasszunk a hagyományos karácsonyi ételek mellé?

A halászlétől a kocsonyán és a rántott halon át a bejgliig minden karácsonyi ételünkhöz találni olyan bort, amivel az ünnep fénye tovább emelhető.

Ahány ház, annyi karácsonyi szokás. Az alábbiakban megpróbáltuk összegyűjteni a magyar otthonokban leggyakrabban az ünnepi asztalra kerülő fogásokat, hogy megfelelő bort ajánlhassunk melléjük.

Halászlé

A klasszikus halászlé ízvilágánál a hal mellett a hozzá felhasznált nem kevés (ráadásul olykor csípős) pirospaprika a meghatározó. A könnyedebb vörösbort adó fajták (kadarka, kékfrankos, portugieser) fiatalabb évjáratai mind jól párosíthatók a fűszerhez. Ha a halászlé belsőségeket is tartalmaz, akkor bátran elmozdulhatunk a közepes testű vörösborok felé, és választhatunk egy zweigeltet, merlot-t vagy könnyedebb fehérbort. Érdekes kuriózum, hogy a Drávaszögben a halpaprikás mellé érett, krémes olaszrizlinget szokás fogyasztani.

Rántott hal majonézes krumplival vagy francia salátával

A legfontosabb, hogy a hal rántva is hal, vagyis itt is a „halas” szabályok érvényesek. Mivel többnyire fehér húsú, alapvetően fehérbor javallott hozzá, bár egy szép gyümölcsös rozéval sem lőhetünk mellé. Fehérből is inkább könnyed vagy maximum közepes testű, friss, jó savú tételeket válasszunk, lehetőleg olyanokat, amik nem voltak hordóban! Fajtát tekintve jöhetnek a sauvignon blanc-ok, cirfandlik, olaszrizlingek, a rizlingszilvánik és a fiatalabb, gyümölcsös, legfeljebb röviden hordózott furmintok és chardonnay-k. Szokták mondani, hogy a pezsgő és a tenger gyümölcseinek házassága az égben köttetett. Ne legyenek kétségeink: ez a párosítás ennél az ételnél is tökéletes, hiszen – mint már megtanultuk – a hal rántva is hal!

Gesztenyével/aszalt szilvával töltött pulyka

A pulyka viszonylag semleges ízű, ha nem töltjük, akkor szinte bármi jó hozzá. Mindenesetre egy könnyű, gyümölcsös vörösborral (akár egy karácsonyra már forgalomba hozott újborral) mindenképpen érdemes kipróbálni. Ezen nem változtat az sem, ha például baconbe tekerjük a madarat sütés előtt. Ha viszont töltjük is, akkor már a töltelék lesz a meghatározó. A gesztenyés töltelékhez kiválóan illik egy telt, érlelt chardonnay vagy egy rajnai rizling. Ha szilva a töltelék, akkor kanyarodjunk vissza a vörösborokhoz, ott is a közepes testűekhez! Jöhet a kékfrankos, a merlot, a könnyedebb bikavér, de akár még egy fiatal cabernet franc is.

Libacomb lila káposztával (vagy anélkül)

A libacomb kék szőlőből készült bort kíván, abból is a kellemesen fűszeres, gyümölcsös fajtákat szép savakkal. Indulhatunk akár a rozétól, tovább a már említett új vörösborokon át egészen egy nem túl hosszan hordózott, közepes testű soproni kékfrankosig. De a kellő szakértelemmel elkészített, (pecsenye)szaftos libasült tulajdonképpen még a magasabb tannintartalommal is megbirkózik.

Töltött káposzta

Az egyik nagy klasszikus. Meghatározó elem benne a sertéshús, a savanyított káposzta (és sok helyen a füstölt húsáru). Ezek közül a bort a legdominánsabb savanyú káposztához és az étel zsíros textúrájához érdemes igazítani. Mindkettőhöz jól megy egy magasabb savtartalmú, érett, de azért a gyümölcsös ízeket is megőrző fehérbor. Olaszrizlinggel, furminttal, juhfarkkal egyszerűen nem lőhetünk mellé.

Kocsonya

Zsírossága miatt a kocsonyához mindenképpen egy határozott savtartalmú bort válasszunk, azok közül is fehéret! Nagyon fiatal és könnyű azért ne legyen a bor, a gyümölcsösség elég disszonáns lenne az étel telt ízvilágával együtt. Inkább az ezerjó-furmint-juhfark-rajnai rizling tengelyen mozogjunk!

Mákos és diós bejgli

Nincsen karácsony diós és mákos bejgli nélkül! A diós bejglinél két irányba is indulhatunk a borral. Vagy felerősítjük vele a sütemény ízeit, vagy éppen hogy ellensúlyozzuk azokat. Előbbi esetben minden körülmények között egy régi iskola szerint készült, érett tokaji aszút válasszunk – a hosszú érlelésből származó diós-mazsolás jegyek miatt a borpár létjogosultsága nem szorul különösebb magyarázatra. (A vinotékában elmondják, ki készít ilyet.) A másik esetben a dió édességét ellensúlyozzuk-egészítjük ki egy határozott savakat felvonultató tétellel. Még ez is megoldható egy fiatal, világos színű, citrusos tokaji aszúval (fontos, hogy legalább két számjegyű legyen a gramm/liter savtartalma). Ha nincs ilyen kéznél, próbálkozzunk egy friss, citrusos, szintén markáns savakkal rendelkező fehérborral!

Amilyen jó a bor a dióval, annyira nem jó a mákkal. Egyrészt a mák sokkal erőteljesebb ízvilágú, ráadásul földes-keserű íze nehezen hozható összhangba bármelyik borral. A kesernyés utóízért felelős alkaloidok hatását csak felerősítik a borban található savak. De ez igazán nem jelenthet problémát, hiszen a mákos mellé úgyis mindig kerül diós bejgli is!

Mézeskalács

A mézeskalács nem tartozik a legédesebb édességek közé, ezért egy nagyon édes aszú mellett nehezen tudna kibontakozni. Inkább válasszunk mellé egy alacsonyabb cukortartalmú, kései szüretelésű sárgamuskotályt, hárslevelűt vagy furmintot! Bónusz: a mézeskalácséval szinte megegyező fűszerezése miatt adja magát egy jó forralt bor is. Tuti páros!

+1 borleves

Itt a legritkább esetben kerül a leves mellé párosításnak bor, magába a levesbe viszont természetesen mindig. Bár jönnek még hozzá összetevők, nem mindegy, milyen borból készül. Az első szabály: olyan minőséggel főzzünk, amit mi magunk szívesen meg is innánk! Második szabály: azért ne túl drágából! Harmadik szabály: fehérborból készüljön, mert nagyon furán nézne ki a végén a vörösboros leves! Negyedik szabály: száraz, jó savtartalmú bort válasszunk, mert az kell a nem kevés cukor mellé, amit még ezután teszünk bele! Opcionális: ha az alapanyag borból marad a palackban, azt azért bátran kitölthetjük a leves mellé.

Végigböngészve a karácsonyi étel-bor párosításokat kijelenthető: tulajdonképpen bármilyen bor odakerülhet az asztalra, csak a megfelelő ételt kell hozzá megtalálni!