2023 október 16. / Kalmár Borbála

Retrospektív összegzés a Villányi Franc-ról

Ha Villány, akkor cabernet franc, vagy jobban mondva, Villányi Franc. Miért tűzte a szőlőfajtát zászlajára egy egész borvidék, és fogyasztóként miként tudjuk értelmezni a klasszifikációt? Hogyan kerül Toszkána Villányba? Többek között ezekről is beszélgettünk Horkay Andrással, aki évek óta a Villányi borvidék szakmai tanácsadójaként munkálkodik többek között a Villányi Franc sikerén is.

Kezdjük mindjárt a legelején. Miért a cabernet franc lett a Villányi Franc?

Alapvetően Villány a klímájából adódóan már a 90-es évek második felétől a bordeaux-i fajták felé kezdett el orientálódni. Ezekből is a cabernet franc eléggé kitűnt, mint olyan, amelyik jobban viseli a klimatikus körülményeket, mint a cabernet sauvignon vagy a többi fajta. Ezt követte a 2000-es években az azóta legendás Michael Broadbent féle villányi látogatás, amely során kóstolt jó pár fajtabort. Ő ugye elég nagy rálátással rendelkezett a világ bortérképére, és ő volt az, akinek aztán az a meglátása született, hogy a cabernet franc itt teljesen más arcát mutatja, mint bárhol máshol a világon. A mondása – Villányban a cabernet franc megtalálta természetes otthonát – pedig megmaradt egy-két borász fejében. Ezzel párhuzamosan nem mehetünk el azon tény mellett sem, hogy bordeaux-i házasítás azért rengeteg van a világban. Abban kitűnni, abban egyedinek lenni pedig nagyon-nagyon nehéz – gyakorlatilag minden kontinensen van konkurens borvidék, ahol többet, jobbat, olcsóbban vagy drágábban, de készítenek. Viszont egy házasítás komponense, amely fajtaborként ritkábban fordul elő – és ez a megállapítás a ’90-es években még inkább igaz volt, hiszen a Loire-völgyön kívül nem nagyon készítettek máshol franc-ból komoly vörösborokat –, már adja magát, hogy abban kell kitűnni a többiek közül.

Horkay András a Szársomlyó előtt (Fotó: Villányi Borvidék)

Egy fajta, egy bornév – többféle stílus. Hogyan néz ki maga a klasszifikáció?

A klasszifikáció több, mint 10 éve létezik, a kezdetekben még csak Classicus és Premium Cabernet Franc-ról beszéltünk (2006-óta), a Premium Villányi Franc-t 2014 óta, a Super Premiumot pedig 2015-ös évjárat óta ismerjük. Villány abban a szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezik saját borbíráló bizottsággal, amely nagyon komolyan veszi a munkáját. Ezen belül hozták létre a Villányi Franc bizottságot, és ennek a 12 embernek a felelőssége, hogy vakkóstolás során a termékleírásnak és a kategóriának megfelelően megkapják a klasszifikációt az arra érdemesek. Előfordul, hogy egy bort a super premiumba neveznek, a kóstolás során viszont kiderül, hogy hiába felel meg minden szabályzásban előírt kritériumnak, ízben nincs ott – ilyenkor ez aztán átkerül a premiumba.

A classicusnak elsősorban primer gyümölcsös jegyeket kell tudnia felmutatnia maximum visszafogott hordós jegyekkel. A minőségen túl cél itt az is, hogy olyan ár-érték arányú borok készüljenek a borvidéken, amelyek a mindennapi fogyasztók számára is elérhetőek. Aztán jön a premium kategória, ahol a hozamkorlátozásból is adódóan maga az aromakarakter is érettebb, a minimum 1 éves hordóhasználat pedig már komplexebb aromákat, hosszabb érlelési potenciált jelent. A super premium a kategória csúcsa, amiben a minimum érlelés két év, tehát a harmadik év után hozzák csak forgalomba. Ez sűrűbb, koncentráltabb, még komplexebb bor – még hosszabb érlelési potenciállal.

2023-as szüret Günzer Tamás Pincészetének ültetvényén, a Bocor dűlőben (Fotó: Böröczky Bulcsú)

Vegyünk egy teljesen laikus fogyasztót. Mit ajánlasz neki, hogyan ismerkedjen a Villányi Franc-nal?

Azt gondolom, az a legszerencsésebb, ha megengedheti magának, hogy mind a három, de minimum két kategóriából vásároljon magának egy-egy palackot. Ez utóbbi esetben egy classicust és egy premiumot, mert itt már nagyon jól kijön a különbség. A classicusnál szépen látszik a fajtajelleg, vagyis, hogy mit is jelent az, hogy cabernet franc. A premiumnál pedig emellett jobban kidomborodik Villány mediterrán stílusa és üzenete, valamint a pincészet egyéni borkészítési filozófiája. Ez utóbbi nagyon fontos, és nagyon jó, hiszen ezáltal tudja kiválasztani a fogyasztó, hogy neki mi a kedvence. Legyen az akár a klasszikusabb, rusztikusabb stílus, vagy toszkán-mediterrán stílus, vagy preferálja a visszafogott hordóhasználattal készített borokat – a franc után el fogja tudni dönteni, melyik pincészet áll az ő ízléséhez igazán közel. Ez szerintem egy nagyon jó játék. A super premiumnál pedig meg tudja tapasztalni a fogyasztó azt, hogy mit is értünk azalatt, hogy érési potenciál. Mint egy klasszikus Brunellónál vagy Barolónál, meg lehet ezen keresztül tanulni, hogyan lesz egy bor elegánsabb, letisztultabb, rétegzettebb. A classicus nagyszerű a mindennapokra, a premium egy komolyabb vacsora mellé, a super premium pedig az a kategória, amit egy adott alkalomra ajánlanék.

A Sauska ültetvénye a Makár dűlőben (Fotó: Böröczky Bulcsú)

Villányi Franc-okkal kapcsolatosan gyakran találkozni a TOP 12-vel: mit jelent maga az elnevezés?

2015-ben az első Villányi Franc konferenciára találtuk ki azt, hogy hasonlítsuk össze a villányi borokat a nemzetköziekkel (akkor a Loire-völgyből hívtunk nemzetközi vendégborászatokat) – már ekkor 12 pincészet bora alkotta a ma TOP 12-ként ismert borokat. A Top 12 borait a villányi termelők választják ki, és szakmai irányítóként én is részt veszek benne; mára pedig olyannyira kinőtte magát a dolog, hogy több mint 70 nevezett minta közül került ki egy kétnapos vakkóstolót követően ez a 12-es válogatás. Ez lesz az első év, hogy eltolódik az arány: hat premium, négy super premium és két classicus kategóriát mutatunk be a Franc&Franc Fórumon (november 24., a kóstolónap pedig november 25-én kerül megrendezésre – a szerk.).

Idén milyen vendégországgal hasonlítjátok össze a franc-okat?

Az idei év nagyon érdekes lesz, Toszkána lesz a vendég. A fórumon volt már toszkán tétel, és hát arrafelé is vannak olyan pincészetek, akik a franc felé fordulnak el. Amikor azt mondjuk, hogy magyar Mediterráneum, akkor automatikusan Villány ugrik a magyar fogyasztók fejébe, úgyhogy azt gondoltuk: rendben, nézzük meg akkor idén Toszkánát. Illetve még csavartunk rajta egy kicsit, és lesz toszkán olívaolaj és magyar szőlőmagolaj; azaz itt is húzunk egy párhuzamot azoknál az egyéb termékeknél, amelyek az adott régió számára fontosak.

Az installáción látható kikerics a villányi védett eredetű borok szimbóluma (Fotó: Kiss ’Gadget’ Zoltán)

Ha már szóba került Toszkána és Itália, illetve a regionalitás: náluk a vino da tavola legendásan jó. Elképzelhető-e, hogy Villányban is az éttermek a Villányi Franc-t poharazzák majd a ház boraként?

Szerintem már most is nagyon sok helyen helyi bort adnak az éttermek, ezen belül is itt két irány látszik kirajzolódni. Az egyik a portugieser irány, és akkor az a REDy-t jelenti, a másik a kicsit komolyabb, amelybe szerintem a Classicus Franc kategória simán belefér, és ez az, amelyikből van ekkora mennyiség is. Én örülnék neki, mert akkor a misszió, amit elképzeltünk, megvalósul. A classicus adja a ház borát, a premiumok pedig még ennél is többet.