Villány leglazább szőlőfajtája, a portugieser

Túlélt egy filoxéravészt, egy rendszerváltást és egy névváltoztatást. Mit tud a portugieser Villányban, hogy sikere gyakorlatilag 200 éve töretlen?

„Portugalli faj. Minthogy a’ fehér portugalli (oportoi) a’ bortermesztésben semmi különös beccsel nem bir, a’ veres pedig, melly Horvátországban krajovina név alatt gyakran előfordul, csak gyenge, nem állandó bort ad, – itten tehát csupán a’ korán érő kék portugallit említjük meg. Hasonnevei: kék vöslaui, kék portugieser, kék burgundi – Stájerországban Trümmer szerint; oberfelder a’ wipbachi völgyben Karniolában; korán érő kék portugieser Vöslauban Ausztriában, ribola a’ melniki hegyen Csehországban Hlubek szerint; nagy kék burgundi Ruszton, Sopronyban és Kőszegen; oportoi Rupprechtnél.” A Magyar Gazda újság 1845-ben megjelent cikkének eme részletéből számos érdekes következtetést le lehet vonni a portugieser fajtáról. Egyrészt azt, hogy három változata létezik/létezett: a fehér, a veres és a kék. Másrészt, hogy tájegységtől függően, de az ország egészét tekintve párhuzamosan futott a portugieser és az oportó elnevezés. (Hogy ez miért érdekes, arról később esik szó.)

Eme cikk szempontjából a legfontosabb tanulság azonban az, hogy a 19. század második felében a fajta még inkább Sopronhoz és Ausztriához kötődött. Mindez nem meglepő, hiszen a történet szerint az Osztrák–Magyar Monarchia területén 1772-ben Baron von Fries az alsó-ausztriai Bad Vöslauban ültette el a Portugáliából hozott első oportómintákat.

Mindazonáltal (a betelepülő sváboknak köszönhetően) Villányban is hamar megjelent a fajta. Bizonyíték erre a Magyar Gazda szeptemberi cikke szintén 1845-ből. „Az oportó és több jeles portugáli fajok a’ villányi hegyekben nemcsak egyenkint külön kiterjedt táblákban, hanem keverve is nagy mennyiségben tenyésztetnek.” Ehhez képest a 2020-as évekre Sopronból gyakorlatilag eltűnt (termőterülete nem haladja meg a 3 hektárt), miközben Villányban a maga 280 hektárjával az ötödik legnagyobb termőterülettel rendelkezik. Magyarországon immár egyértelműen utóbbi borvidék a fajta első számú otthona.

Az 1845-ös cikk adhat magyarázatot arra is, miért költözött el Sopronból és találta meg igazi otthonát hazánk legdélebbi borvidékén. „Tőkéje majd minden földben ’s fekvésben tenyészik, noha a’ tavaszi fagyok iránt sokkal érzékenyebbnek látszik lenni a’ többi fajoknál.” Márpedig a már inkább szubmediterrán Villányban jóval kevesebb a fagy, mint az Alpok által körülvett régióban.

A 19. század második felében Magyarországot is letaroló szőlőgyökértetű csak megerősítette a fajta pozícióját Villányban. Az 1896-os A phylloxera által elpusztitott szőlők felujitásának előmozditása tárgyában elfogadott V. törvénycikk az akkor még villányi-pécsi borvidékre a kék szőlők közül egyedül a kadarka és az oportó újratelepítését támogatja.

Kiemelt fajta maradt az oportó Villányban a szocializmus idején is, nem utolsósorban, mert a mennyiséget is megfelelően hozza. A „héjon erjesztett mélysötét”, fajtatiszta oportó borért az állami vállalatok mindig emelt árat fizettek a helyi borkombinátnak. „Az Oportó Villányban egészen különleges tud lenni. Olyan fontos lett az itteniek számára, hogy a Kadarkát szinte kiszorította a borvidékről. Az állami gazdaság 1000 hektáros ültetvényéből 400 volt Oportó” – mesélte Tiffán Ede villányi borász a Magyar Mezőgazdaságnak 2015-ben. (S ha ez még nem lenne elég: 1968-ban Villány főutcáján Oportó étterem néven nyílt reprezentatív vendéglátóegység.)

Megbecsültsége a rendszerváltás után sem csökkent, probléma inkább csak a szőlő neve körül adódott. Az oportóban a „porto” a portugál városra utal, az EU-s szabályok pedig tiltják az ilyesmit. Emiatt kellett áttérni (visszatérni) a portugieser névre, ami németül portugált jelent. Villányban ez egyáltalán nem okozott gondot: a borvidéken még ma is sok sváb él, nekik nyilvánvalóan rááll a nyelvük a német kifejezésre. Annál is inkább, mert a mindenkori hivatalos név mellett a közbeszédben mindig használták arrafelé a „portugízi” becenevet.

A villányiak nemcsak a régi-új nevet szokták meg hamar, a megváltozott piaci viszonyok között gyorsan megtalálták a portugieser helyét is. A szőlő bőtermő tulajdonsága helyett előtérbe került a belőle készíthető bor frissessége, gyümölcsössége. Gyakran már Szent Márton-napra (november 11.) forgalomba hozzák újborként. Ezt a vonalat erősíti a 2018-ban bevezetett, kifejezetten a fiatalokat és a divatos borbárokat célzó villányi közösségi bormárka, a RedY, ami egy portugieseralapú házasítást takar.

Elmondható tehát, hogy a borvidék ragaszkodik a hagyományaihoz, és régen bejáratott szőlőfajtáit a 21. században is igyekszik sikerre vinni. Egyelőre úgy tűnik, hogy a portugieserrel ez összejön.