Viszonylag friss, de rendkívül sikeres kezdeményezés a Nemzetközi Aszú Nap, amit minden évben december 10-én ünneplünk meg, ideáltipikus esetben kipattintva a dugót egy tokaji aszúból, sőt, rávéve a szűkebb és tágabb környezetünket, hogy tegyenek ők is így. De vajon tudjuk-e, hogy mit ünneplünk ilyenkor és miért?

Ha profán akarnék lenni és hajlamos lennék az egyszerűsítésre, azt mondanám, hogy egyszerűen ünnepeljük magát a tokaji aszút és slussz-passz, lehet tovább haladni, nincs itt semmi látnivaló. Ennek persze az ellenkezője igaz, mindent túlbonyolítok, ha egy villányi portugieserről lenne szó, akkor a svábok betelepítésével kezdeném 1721-ben, így viszont, hogy a tokaji aszú a téma, kezdjük talán a világ első zárt/védett borvidékével. Történt ugyanis, hogy 1737-ben egy királyi rendelettel szabályozták a borvidék, vagyis a termőterület határait. Onnantól csak azt hívhatták tokaji bornak, ami a felsorolt helyeken termett. Ezzel olyan nagyságokat előztünk meg a borvilágban, mint a francia Bordeaux, Champagne vagy a spanyol Jerez!

Nagyon kevés termőterület alkalmas ennyire az aszú készítésére, mint a Tokaji borvidék!

Miért volt erre szükség? Egyrészt azért, mert az akkor már tényleg világhírű tokaji aszút bizony hamisítani kezdték. De miért volt világhírű? Hát a tényleg utánozhatatlan egyensúlya miatt, amiben olyan savak balanszírozzák a rendkívüli édességet és aromagazdagságot, hogy az utóbbiak ellenére is szinte száraz, citrusos aromákkal telik meg a szánk. Ráadásul ezeket a fantasztikus édes borokat hosszú utakon is biztonsággal lehetett szállítani, nem romlottak meg. Így jutottak el többek között XIV. Lajos (a Napkirály) vagy éppen az orosz cárok asztalára.

A tokaji aszú a menetrendszerűen fellépő nemesrothadástól különleges, amikor egy botrytis cinerea nevű gomba megtámadja a szőlőszemeket.

Ez máshol talán pánikot vált ki, a világ legtöbb borvidékén permeteznek botrytis ellen, de nem Tokajban! A fertőzött bogyók ugyanis az indián nyárban kiszáradnak, így jön létre a kívül mazsolára emlékeztető, belül viszont krémes állagú aszúszem, ami kis túlzással az aranynál is értékesebb. Ez a folyamat nagyon kevés helyen jön létre a Földön és a legnagyobb mértékben és biztonsággal itt, Hegyalján következik be rendszeresen.

Az aszúszem születésének folyamata.

Ami még izgi, hogy a szüreti folyamat, mármint az aszúszedésé, nem gépesíthető, jellemzően asszonyok csipkedik ki a már aszús szemeket a fürtökből, néha két-három héten belül többször is visszatérve ugyanazon szőlősorokba. Az így kiszedett aszúszemeket évjáratazonos édes újborba áztatják, majd préselik, és miután kierjed, fahordókban érlelik. Régen sem volt sok aszú és most sincs. Rendkívül drága előállítani, majd érlelni évekig, úgyhogy igazi luxustermékről van szó. De ha kibontunk és megkóstolunk egy tokaji aszút, rögtön megértjük, hogy igazi csodával állunk szemben! Ráadásul Tokaj-Hegyalja olyan nagyságokat adott a magyar történelemnek, mint a Rákócziak, Thököly Imre vagy éppen Kazinczy Ferenc, II. Rákóczi Ferenc például a szabadságharcot is a tokaji aszú eladásából finanszírozta. Ez utóbbit érdemes elmesélni a gyerekeknek is, hátha továbbadják és az egész ország megtudja!

A szüretelők egyenként csipegetik ki a fürtükről az aszúszemeket.