Egyre trendibb a csókaszőlőből készült bor

Reneszánszukat élik az ősi magyar szőlőfajták: egyre több bortermelő szortimentjében találni belőlük szűrt különlegességeket. Ma már az ember szeme sem rebben, ha kadarkával kínálják, tudni véljük, miért különleges a kéknyelű, sőt, talán csókaszőlőt is kóstoltunk… Kik és miért foglalkoznak ma ez utóbbi, érdekes nevű szőlőfajtával, és mi köze a csókához? Utánajártunk.

Az, hogy egy borászat milyen szőlőfajtát telepít, mindig érdekes kérdés – hiszen a szőlő nem egynyári növény, végigkísér legalább egy emberöltőt. Persze, sokkal többre is képes, és hiába a filoxéravész, vagy a 20. század zavaros időszaka, azért itthon is találni olyan ültetvényt, amely a 100 évet karcolja – például a Vida Családi Borbirtokon is van ilyen szép kort megélt kadarka ültetvény. A hobbiborász a legtöbb esetben olyan szőlőhöz nyúl, amelynek borát ő is szívesen megissza, míg a tudatosabb termelők a fogyasztói igények, a klímaváltozás és a terroir mátrixában igyekeznek elhelyezni a fajtaválasztékot. 

Jó marketingben rejlik a szőlőfajta ereje

Míg idehaza a kezdő borfogyasztókat a legegyszerűbben az illatos fajtákkal, és olyan, a nemzetközi borvilágban is jól csengő nevekkel lehet megfogni, mint például a merlot; addig, ha az exportpiacot nézzük, ezekkel a legnehezebb kitűnni a többiek közül. Ugyanakkor nem lehetetlen, kell hozzá ez egyedi terroir, egy egész borvidéknyi összefogás, átgondolt marketingstratégia és komoly szavú megmondóemberek hangzatos pozitív véleménye – erre jó példa itthonról a Villányi Franc sikertörténete. 

Ahogy haladunk előre a rendszerváltás óta eltelt időben, úgy szorul hátra az ezredfordulót övező mindent lehet felszabadító érzése, és egyre több termelő nyúl vissza a gyökerekhez. Vagyis, olyan szőlőfajtákhoz, amelyek magukban hordoznak egy darabka történelmet, a múltunkat, olyanokhoz, amelyek egyszer már bebizonyították, hogy a magyar földben képesek igazán maradandó teljesítményre.

Csókaszőlő fürt és levél

Ha szóba kerülnek a régi magyar fajták, és ezek jelenkori feltámasztása, Szentesi József nadapi bortermelő (Etyek-Budai borvidék – a szerk.) neve megkerülhetetlen. Többek között ő volt az, aki mára – mondjuk így – divatot teremtett a csókaszőlőből, amely régi magyar szőlőfajta és ma már egyre több borvidékünkön megtalálható. 

Egy társas madár

Szentesi Józsefnél kóstolta fajtaborként egyébként először Török Csaba is ezt a szőlőfajtát, és a rá jellemző kivagyisággal telepítette el a Szent György-hegyen fekvő 2HA Szőlőbirtok és Pincészet nevű birtokán. „Megtetszett a belőle készült bor Szentesinél, majd később Ráspinál is, és úgy voltam vele, hogy ilyet én is tudok, sőt, még jobbat is!” – emlékszik vissza Csaba a kezdetekre. Klónokért azonban nem az Etyek-Budai borvidékre, hanem Pécsre, a kutatóintézethez utazott. Ugyan az állandó szortimentjének végül nem lett része fajtaborként a csókaszőlő, mivel nem teljesített az elvárásoknak megfelelően; a pincészethez ellátogatók egészen biztosan megízlelhetik. Csabánál a borkóstoló befejező tétele ugyanis mindig a Courage elnevezésű cuvée, amelybe, ha a házasítás úgy kívánja, csókaszőlő is kerül. Önálló fajtaborként csak különösen kedvező évjáratokban hozza ki a piacra – és erre majd még visszatérünk, hogy ez mit is takar pontosan. 

Török Csaba (Fotó: 2HA Szőlőbirtok és Pincészet)

Az, hogy a csókaszőlő inkább házasításban végzi a badacsonyi borásznál, nem újkeletű dolog: elődeink is többségében cuvée-kben találták meg a csókaszőlő helyét. A fajta a kadarkához hasonló ízvilággal rendelkezik, ugyanakkor a színe sokkal sötétebb, így előszeretettel házasították össze őket; együtt adták például az ikonikus budai vöröst. A névválasztással kapcsolatosan két legenda létezik, az egyik szerint a szőlőfajta a színéről kapta az elnevezését, míg a másik azt állítja, hogy azért lett csókaszőlő, mert a csóka afféle átmenet a varjú és a holló között. Vagyis: nehezen besorolható. Hívták egyébként még vad feketének is régen, és Kleinschwarzként nemcsak nálunk, hanem osztrák szomszédainknál is megtalálható volt. 

Őszi panoráma a 2HA Szőlőbirtok és Pincészettől (Fotó: a szerző felvétele)

Ahol igazán jól érzi magát

A Badacsonyi borvidéken nem Csaba az egyetlen, aki foglalkozik a fajtával: Szászi Endre szortimentjében is megtaláljuk, erősen limitált mennyiségben. Rendszerint fajtaborként hozza ki a Vylyan is, de Pécsről, és a Mátrából is palackba zárják. A csókaszőlő fajta elnevezése hallatán Szentesi József neve mellett minden kétséget kizáróan a másik etalonnak a Bussay Pincészet számít.

A Bussay Pincészet madártávlatból (Fotó: Bussay Pincészet)

A Zalai borvidéken ma már Bussay Dorottya és férje, Kis Tamás készítik a borokat. A csókaszőlőt még Dóri édesapja telepítette el annak idején szerelemből, szintén egy Szentesi kóstoló hatására. Ma pedig, bár olyan szőlőfajtákkal is foglalkoznak, mint a pinot noir, merlot vagy éppen cabernet sauvignon, Tamás szerint a csókaszőlő az, amelyik sokadik éve megbízhatóan képes arra, hogy igazán szép vörösborokat adjon. A kérdésre, hogy miért érzi magát jobban a fajta Zalában, mint a nem is olyan távoli Balatonon, Tamás szerint az agyagos, magas mésztartalmú talaj a válasz, illetve a magyar átlagtól eltérően magas csapadékmennyiség. Míg az országos átlag 600 mm, addig ugyanez náluk 800 mm; amely mellett bőven kijut a napsütésből is. 

Ők egyébként telepítettek is nemrégiben még többet ebből a fajtából: átoltották a sárgamuskotályt és a szürkebarátot. Túl azon, hogy a csókaszőlőben találkozik a fogyasztói igény és a konstans minőség, Tamás meglátása szerint ez az a szőlőfajta, amely mintha ellenállóbb lenne a Zalában elég intenzíven jelen lévő fitoplazmának (idehaza jelenleg a legpusztítóbb szőlőbetegség, amelyre csak a kivágás jelenti a megoldást – a szerk.). A megnövekedett mennyiség a nagy siker ellenére sem csak fajtaborként végzi majd náluk, a tervek szerint a Mura vörösbe is kerül belőle. 

Szőlőültetvény a Bussay Pincészet környékén (Fotó: Bussay Pincészet)

Az autochton, vagyis az őshonos szőlőfajták nem csak nálunk élik reneszánszukat: egyre több borrégió vagy ország próbál egyedivé válni ezek mentén a borpiacon, amely törekvés úgy lászik, a fogyasztói igényekkel is gyakran találkozik. És míg sokszor az ember tényleg nem vágyik másra, mint egy már jól ismert borra, olykor-olykor nem árt letérni a kitaposott útról, és próbát tenni egy még nem kóstolt fajtával. Ki tudja, lehet, hogy ez lesz majd a következő új kedvencünk!