2025 január 09. / Kalmár Borbála

Folyékony arany vagy aranyrúd? A tokaji aszúban rejlő lehetőségek

Az egész világon ismerik és keresik a tokaji aszút, amely – túl azon, hogy képes olyan ízélményeket adni, amilyenekről még csak nem is álmodtunk – hosszú távon is megéri az árát, és ezt akár szó szerint érthetjük. Mit kezdjünk, illetve mihez kezdhetünk a tokaji aszúval, ha száműznénk a szekrény tetejéről, és miért érdemes tokaji aszúba fektetni? Sorra vettük a lehetőségeket.

A bordeaux-i en primeur rendszer lényege, hogy a termelők még palackozás előtt, a hordóból mutatják meg boraikat a kereskedőknek, akik minden tehetséggel megáldott, jövőbe látó szakemberekként vásárolják fel ilyenkor a készleteket. Elsődleges szerepük, hogy kapcsolataik révén továbbértékesítsék ezeket a világszerte keresett tételeket – a kivételesen jó évjáratokból és a kivételesen nagy nevektől nemritkán allokáció útján. A borok persze nem rögtön kerülnek az üzletek polcaira; a jó kereskedő viszont tisztában van azzal, hogy az évek neki dolgoznak, és ezek a kivételesen jó évjáratok és kivételesen nagy nevek az eredetileg kialkudott árnak akár a sokszorosát is hozhatják majd a konyhára. Maga az en primeur rendszer tulajdonképpen egy bortőzsde: kínálattal és kereslettel, köztük persze a végfogyasztóval, aki ennek az egésznek majd megissza a levét.

Az en primeur eladásokat eredetileg a nagy château-k eladósodás miatti fenyegetettsége hívta életre: a kereskedők pedig ezen a módon úgymond kihúzták a slamasztikából a helyi termelőket – a helyzetet napjaink borfogyasztás szempontjából válságos időszakában könnyű átérezni. Annyira nem új keletű ez a rendszer, hogy már az 1740-es években is így kereskedtek Franciaország egyik leghíresebb borvidékén.

A rendszer nem csak Bordeaux-ban működőképes, és különösen megfontolandó volna az olyan borok esetében, amelyeknél törvény szabályozza az érlelési időt. Ehhez persze kell egy olyan termék is, amely megbízhatóan kiállja az idő próbáját – és nem is kell messzire mennünk, hogy találjunk ilyet: a tokaji aszú éppen alkalmas arra, hogy akár még befektetésként is megállja a helyét.

A tokaji aszú mint befektetés

Kézdy Dániel neve itthon elválaszthatatlanul összeforrt a Tokaji borvidékkel: olyan eseményeket jegyez, mint a Furmint Február vagy éppen a Hárslevelűk Éjszakája, de Tokaj – Emberek és dűlők címmel könyvet is írt már a borvidékről – emellett pedig szenvedélyes borgyűjtő. Kollekciójának természetesen az aszú is része: azt mondja, meglátása szerint itthonról ez az egyetlen olyan kategória, amely igazán időtálló, és akár évtizedekig is képes megőrizni az értékét – bár azért gyorsan hozzáteszi, hogy ezzel nem a villányi vörösborok ellen szól, egyszerűen csak kevesebb hibalehetőséget lát az aszúban hosszú távon. Eleinte kifejezetten a nagy aszús évekből tett el borokat; az idő viszont bebizonyította, hogy még egy olyan csapadékos évjárat is, mint amilyen a 2014-es volt, szépen érlelhető tételeket adott. „Minden a savszerkezeten múlik” – mondja, de persze időről időre meg is kóstolja a borokat. Jól jön ehhez a Coravin csodarendszere, amely egy tű segítségével úgy csalogatja a bort a pohárba, hogy a művelethez nem kell felbontani a palackot, amely így nem érintkezik a károsító oxigénnel.

Dani a vásárolt aszút sokszor továbbadja: vevői többségében olyan magánemberek, akik születésnapra, évfordulóra vagy éppenséggel saját borgyűjteménybe vásárolnak tőle borokat. Mint mondja, jelenleg a bortörvény nem engedi meg, hogy magánemberként éttermeknek is értékesíthessen, pedig egy ilyen invesztíció egy magasabb kategóriában érvényesülni próbáló vendéglátóhely renoméját is nagyban javíthatná. Bár egy étteremnek nem feltétlenül szükséges magánemberhez fordulnia, ha ritkaságot tenne fel a borlapjára: amennyiben a sommelier vagy a kereskedő előrelátóan gondolkodik, akár arra is lehet módja, hogy egy teljes évjáratot felvásároljon egy borászattól, s ezáltal egy kicsit megkülönböztesse magát a versenytársaktól.

A néhány évvel ezelőttig rendszeresen megtartott tokaji borárverés éppen erre adott lehetőséget – bár azokon nemcsak aszúk, hanem szamorodnik is kalapács alá kerülhettek –; de ez a modell ettől függetlenül életképes lehetne, hasonlóképpen, mint a bordeaux-i en primeur. Dani maga is vásárolt már fel teljes készletet borászattól, amit később Aszú Prime néven továbbértékesített: ettől még ez nem lett az ő bora, viszont a termelő és ő is jól jártak az együttműködéssel.

Nem a szekrény tetejére való

A tokaji aszú persze jóval több annál, mintsem hogy az ember csupán befektetési termékként gondoljon rá, és ezt Dani is külön hangsúlyozza. „Ez nem egy aranyrúd; elsősorban az élvezeti értéke miatt készül; érdemes néha ki is bontani – és ha ajándékba kapjuk, próbáljunk ellenállni a kísértésnek, hogy továbbajándékozzuk!” Az idő előrehaladtával fejlődnek az aszú aromái: mézes, telt, aszalt gyümölcsökben gazdag, csodálatos ízjegyek alakulnak ki benne – ehhez elegendő csupán megfelelő körülmények között tárolni és türelemmel várni.

Muzeális aszúeladással nem csak Dani vagy a hozzá hasonló gyűjtők, borbrókerek foglalkoznak. Vannak olyan borászatok is, amelyek évről évre tudatosan tesznek el nagyobb mennyiségben régebbi tételeket. Berecz Stéphanie (Tokaj Kikelet Pince) és az idei év Borászok Borásza díjazottja, Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) is tartott már kóstolót muzeális borokból az idén; a Grand Tokaj pedig egész kollekciót dobott piacra régebbi évjáratú aszúkból. A náluk fellelhető legidősebb tétel 1940-ből származik, és bár nem minden évjáratból tudnak ilyen borritkaságot felmutatni, azért elég szépen lefedik a 20. századot. A minőségre az ő esetükben garancia, hogy ezeket a tételeket Áts Károly borásszal együtt nemrégiben felbontották, megkóstolták, és a hibátlanokat modern kori berendezéseikkel újrapalackozták. Borászattól azért is éri meg régi tételt vásárolni, mert biztosak lehetünk abban, hogy a bort a létező legideálisabb körülmények között tárolták.

Aszúszem

Ha saját magunknak keresünk valamilyen különlegességet, vagy azért tennénk el tokaji aszút, hogy 10, 20, 30 év múlva bearanyozza valamilyen ünnep fényét, érdemes lehet akár különleges címkéket is keresgélni. Nem minden pincénél elérhető, de léteznek sorszámozott palackok – Dani ismer olyan társaságot is, amelynek tagjai már-már sportot űznek abból, hogy övék legyen valamelyik egy számjegyű palack. Egy ilyen aszú évtizedek múlva akár szó szerint is aranyat érhet – a legjobban viszont talán mégis akkor járunk vele, ha kibontjuk és megkóstoljuk. Nemcsak az ízélmény lesz egyedi, hanem maga a pillanat is, amikor egy darabka bortörténelmet kortyolunk el – aminél aligha lehet egy ünnepen méltóbb kísérőt találni.