2021 június 16. / Katona Csaba
Korábbi cikkünkben a Buda és Pest környéki borok és a kapcsolódó gazdasági és kultúrális világ izgalmas történetéről olvashattatok az Árpád-kortól a középkor végéig. Írásunkat folytatva bemutatjuk nektek hogyan alakult a budai szőlőművesek sorsa a következő századokban.
A török idők vége felé Buda és Pest környékének borkészítése ismételten visszaesett. A közhiedelemmel (és a rájuk vonatkozó tiltással) ellentétben a hódító oszmán katonák is derekasan itták, néha vedelték a bort, de ugyanez volt a helyzet a Magyarország felszabadításán (korántsem mellesleg, eredménnyel) munkálkodó császári és más hadak esetében is. Ám az évtizedeken át húzódó felszabadító háborúk, a különböző csapatok ismétlődő portyái Buda és Pest környékén finoman fogalmazva nem kedveztek a szőlészetnek és borászatnak. 1686-ban azonban a Szent Liga egyesült seregei révén sikerült a még 1541-ben csellel török kézre került Budát visszafoglalni, ami Pest felszabadítását is magával hozta.
A Vártól nem messze, a később oly ismertté vált Tabán lejtőin rác, azaz szerb telepesek honosították meg szőlőiket, termeltek bort, rövidesen a szüretek zaja ismét az élet megszokott részévé vált, csakúgy, mint a Buda környékén megtelepedett svábok falvaiban.A két, egymással szemben fekvő város, Buda és Pest gyors fejlődésnek indult, főleg utóbbi. Egy 1720. évi összeírás a budai hegyek lankáin 35 000, míg Pesten 1090 kapás szőlőt rögzített.
Ennek fő alkotóeleme a kadarka volt, amelyet szintén a rácok hoztak magukkal, neve Shkodra városára utal, amely Albániában fekszik, nem messze a mai montenegrói–albán határtól. Ennek magyar neve Kadar volt, e név pedig elkísérte a szőlőt és a bort Magyarországra is.
A Gellért-hegy és a Tabán között elterülő Filozófusok kertje, háttérben a Sas-hegy kopár szikláival és a Svábheggyel, egykor mind szőlőterület
A kadarka nem véletlen volt népszerű, ahogy Entz Ferenc, a 19. század jeles szakembere írta: „alig van szőlőfaj, mely igénytelenebb volna a talaj megválasztásában, mint a kadarka, és mely azt termékenységében felül múlhatná”.
A kadarkáról persze elsősorban Szekszárd jut az eszünkbe, de aligha véletlen, hogy bő tíz éve a Kadarka Kör megkísérelte újraéleszteni Buda egykori nevezetes borát. Az első három sor kadarkaoltványt a jeles magyar író, Jókai Mór egykori kertjében telepítették, a Kadarka Kör pedig azóta is tart borvacsorákat stb. A helyszín nem véletlen: Jókai egykori háza már nincs meg, de történetesen épp a présház megmaradt, sőt az egykori daliás időkre emlékeztet egy Anakreón-szobor is, amelynek arcát alkotója, Róna József Jókaiéról mintázta. Érdemes tehát ide ellátogatni a bor miatt is, de az irodalom miatt is, főleg ősszel, amikor szőlőtaposás és szüreti mulatság teszi teljessé az élményt.
Kadarka, az első kékszőlő Magyarországon
Visszatérve a 18. és 19. század fordulójára: a magyar uralkodók vámpolitikája jelentősen befolyásolta az egész magyarországi, így a budai borászatot is. A hazai termelők nem tudták tartani a lépést árban, de főleg minőségben a híresebb francia, olasz, spanyol, portugál és görög borokkal. A magyar bortermelés a századfordulóra komoly visszaesést mutatott, a magyar bor elsősorban a határokon belül volt számottevő kereskedelmi tényező. A reformkor éveiben a hazai kereskedelem legfontosabb központja, az ütemesen fejlődő, népességszámban jelentősen gyarapodó multikulturális Pest állt a magyarországi borkereskedelem élére, s ez ösztönzőleg hatott a helyi termelésre is. A budai vöröst ekkor együtt emlegették a tokajival.
A pesti oldal is hozzátette a magáét: a ma már söreiről ismert Kőbányán jó minőségű fehérbort szüreteltek évről-évre.
Pedig akkor, amikor Bright erre járt, Budán már túl voltak egy súlyos csapáson, amelyet ki tudtak azonban heverni: 1810-ben a híres-nevezetes Rácfürdő mellett egy pintérmester legénye, bizonyos Gierl óvatlanul égette az új hordót vagy csak tüzet rakott az ősz eleji száraz időben. Bárhogy is volt, a láng elterjedt, a Tabán és a Víziváros pedig súlyos tűzkárt szenvedett, sőt tüzet fogott a Pestet Budával összekötő hajóhíd is. A vész ráadásul épp szeptemberben jött el, amikor a környék lakói a szüreti munkákkal foglalatoskodtak jórészt. Ezért az itt lakók, jobb híján és az eredményességet szem előtt tartva, jóféle budai óborral is oltották a lángokat.
Az 1810-es budai tűzvész epicentruma
A reformkori budai borászat sajátos és egyedülálló emléke a mai Attila út 21. alatt húzódó pince hatalmas márványhordója. Ezt Mayerrfy Károly készíttette el, akinek ősei a 18. században érkeztek a befogadó város Pestre Bajorországból – és korántsem mellesleg a sörfőzés révén szerzett busás jövedelem is hozzájárult ahhoz, hogy tehetős családdá váljanak. Sajátos kultúrtörténeti adalék: Ferihegy Mayerffy Xavér Ferencről kapta a nevét, Károly testvéréről, akinek ott is volt birtoka. Mayerffy Károly írt egy fontos szakmunkát, amely ezt az ékes címet viselte: Előterjesztése azon hasznoknak, melyeket a Márvány-hordók a Fa-Hordókhoz képest ajánlanak, Amikor ez a kötet 1827-ben napvilágot látott, már kész volt az imént említett hordó, Áprily Márton süttői illetőségű kőfaragó mester remeke. A 300 akós monstrum ma is őrzi a Mayerffyak emlékét. (A hordóról itt olvashat bővebben.)
Ugyanakkor a budai és pesti borászatnak ekkor már mind inkább szembe kellett néznie a sör térhódításával, sőt 1831-ből egy másik „rivális” térhódítására figyelmeztették a borászokat: „A víz- ivás két városunkban oly rendkívülien elterjedt, hogy borkereskedésünket fenyegeti. Ezért bor- fogyasztó egyesületet szervezünk, és a részvételt részvények útján biztosítjuk [...] Akik bort nem isznak, de városaink bortermesztőinek szomorú állapotján segíteni kívánnak, maguk helyett külön meghatalmazottakat is küldhetnek.” A budai és pesti bort persze nem ez a kezdeményezés mentette meg, és nem is a vízivás döntötte romba: hogy mi, arról következő írásunkban emlékezünk meg.
Büszke vagyok arra, amit eddig elértem - beszélgetés Szarka Dénes mádi borásszal
„Magyarország elképesztő kincseket rejt” – interjú John Szabóval, a magyar borok nagykövetével
32 éve a magyar bor szolgálatában
A magyar bor nagykövetei: influenszerevolúció
Hisztaminérzékenység és koccintás? Lehetséges!
Hol és hogyan tanulhatunk borásznak?
Negyed évszázada a magyar bor élvonalában
Nem csak a rozé érdekli! - Beszélgetés Elizabeth Gabay-val
