Negyed évszázada a magyar bor élvonalában

Negyed évszázaddal ezelőtt alig egy tucat borász alapította meg a Pannon Bormíves Céhet. Egytől egyig olyan nevek, amelyeket, ha ma egy társaságban kiejtünk, a borkedvelők – de talán még azok is, akik kevésbé tartják magukat annak – tiszteletük jeléül megemelik képzeletbeli kalapjukat. A kezdetek óta kicsit felduzzadt taglétszámú egyesület nem csak a színfalak mögött létezik: évente több alkalommal lehet a borászokkal együttesen is találkozni, de boraikat egyesével is, akár a számos kedvezménnyel kecsegtető borútlevéllel is kóstolhatjuk. Vagy, dönthetünk úgy is, hogy támogatjuk munkájukat.

Nem lehet egyik napról a másikra visszatenni a magyar bort a borvilág térképén az őt igazán megillető helyre. Lehet viszont nap mint nap egymás mellett azon és azért dolgozni, hogy egyszer felvirradjon az a bizonyos nap, amikor minden a helyére kerül. Idén is közös standon voltak kóstolhatók a magyar borok a ProWein alatt, ahol minden korábbinál több Master of Wine tartott mesterkurzust rólunk a külföldi érdeklődőknek. Pasi Ketolainen finn Master of Wine például annyira szereti a magyar borokat, hogy már az is felmerült benne, hogy Villány lenne a legoptimálisabb hely egy nyaralóhoz. Közel a jó borokhoz…

Az igazán nagy dolgok összefogásból születnek, ritkán történik az meg, hogy egy fecske csinál nyarat. Az elmúlt években ennek eredményeként láttak napvilágot a közösségi borok, vagy születtek grandiózus, akár egész borvidéket megmozgató események. És ez nem csak látszat: a borászok együtt vitatják meg, mi az, ami a borvidék számára előremutató és a borturisták számára csábító. Van viszont egy kezdeményezés, amelynek a gyökerei minden eddigi próbálkozásnál régebbre nyúlnak vissza. 25 évvel ezelőtt – még a múlt évezredben – 10 termelő állt össze, hogy megalapítsák a Pannon Bormíves Céhet. Olyan borászok, akiket már a ’90-es években is a legkeresettebbek és legelismertebbek között tartott számon a szakma és a borra szomjazó közönség. És akik azóta is állócsillagként tündökölnek a magyar borszakma egén – habár az arcok már nem mindig ugyanazok, hiszen az eltelt 25 évben egyre több helyen vették át a gyerekek a stafétát.

Gere Attila, a PBC egyik alapítója, ikonikus Kopar borával, amelynek az első évjárata még a PBC-nél is régebben született (Fotó: Busák Attila)

 

Útlevéllel a legnagyobb nevekhez

 

Túl azon, hogy már a kezdetekkor is számos kitűzött célt megfogalmaztak maguknak, az alapítótagok jó barátok is voltak, és gyakran jártak át egymáshoz kóstolni, tanulni, inspirálódni. Törekvéseik között mindig is első helyen szerepelt a kulturált és minőségi borfogyasztás propagálása, amellyel összhangban ők maguk is megbízhatóan zárnak kiemelkedő minőséget palackba évről évre. Emellett pedig nem egyszer komoly borturisztikai szerepet is vállalnak. Gondoljunk csak itt Gere Attilára például, akinek ma nemcsak a borai viselik a nevét, hanem szállás, étterem, sőt, lánya révén már kozmetikumok is. Heimann Zoltán Szekszárdon, Thummerer Zoltán Egerben, Szepsy István Tokajban alkotott maradandót. Ők, túl azon, hogy mindhárman alapítói a Pannon Bormíves Céhnek, abban is kiemelkedőek, hogy mindhárman elnyerték már a Borászok Borásza megtisztelő címet, amelyet a borásztársak ítélnek oda a legnagyobbaknak. Ebbe az illusztris társaságba tartozik egyébként az egyesület jelenlegi elnöke, Lőrincz György is – aki a világon a legmagasabb pontszámot kapott magyar vörösbort is jegyzi – , vagy éppen a társelnöke, Figula Mihály. Az ő tudása hazánk egyik megkerülhetetlen zászlósfajtájáról, az olaszrizlingről, etalon – mi is beszélgettünk vele ennek kapcsán. És ez csupán néhány azon díjak közül, amelyeket az egyesület tagjai fel tudnak mutatni, és amelyek egyesével is hűen reprezentálják, hogy a kezdetleges célkitűzésből egy jottányit sem engedtek.

 

A nagy SVÉT rendezvényen a legjobb borok és ételek egy helyen kóstolhatóak (Fotó: Busák Attila)

 

Persze, a díjak csak díjak, és neves szakemberek pontszámai ide vagy oda, a végső döntőbíró mégiscsak a fogyasztó. Szerencsére, tekintettel arra, hogy a Céh tagjai az elmúlt negyed évszázadban szépen megszaporodtak, járjunk bármerre is az országban, könnyen be tudunk térni valamelyikükhöz. Sopronban Luka Enikő, a Balatonnál Jásdi István, Somlón Györgykovács Imre, a Mátrában ifj. Szőke Mátyás, Tokajban Berecz Stéphanie várja a borra szomjazó vendégeket – hogy csak néhány nevet említsünk a jelenlegi tagok közül. Vigyen akármerre is az utunk, ne felejtsük el az első kóstoláskor kiváltani a borútlevelünket, és minden állomásnál pecsételtetni bele, hiszen minél többet szerzünk belőle, annál több kedvezmény vár bennünket. Ingyenes kóstolástól egészen a hatfogásos vacsoráig, vagy egy különleges borválogatásig terjednek az ajánlatok, egy olyan állomáson, ahova már az odavezető út is zamatos borokkal volt kikövezve.

Ikonikus pillanat, Légli Ottó bort tölt Kamocsay Ákosnak Tatán, a nagy SVÉT rendezvényen (Fotó: Busák Attila)

 

Jót enni és jót tenni

 

Célba érni azért is érdemes, mert a vacsorát a Stílusos Vidéki Éttermiség valamely – általunk választott – tagja biztosítja, amely gyakorlatilag ugyanazt kínálja, mint a Pannon Bormíves Céh, csak ételben. A két egyesület egyébként nemrégiben még ennél is szorosabbra fűzte a kapcsolatát: a szeptemberben megrendezésre kerülő tatai nagy SVÉT rendezvényen mindkét egyesület minden tagja részt vesz majd kiállítóként – erősen ajánlott esemény az ízorgia szerelmeseinek.

A SVÉT rendezvény Tatán, ahol a hazai gasztro és boros világ találkozik (Fotó: Busák Attila)

 

Sokadik éve már, hogy az évet is együtt zárják a tagok: az adventi időszak elcsendesülésében egy budapesti rendezvény keretében hozzák el legjobb boraikat, és mutatják meg a szakmának – harmadik éve pedig a nagyközönség is végig tudja mustrálni a kínálatot.

Persze, nemcsak kaphatunk, hanem adni is tudunk, hiszen akár klubtagokká is válhatunk. És ezzel együtt máris birtokosai lehetünk két borkóstolásra szóló vouchernek, valamint egy egész éven át tartó 10%-os kedvezménykuponnak, amelyet helyszíni fogyasztáskor, illetve vásárlások alkalmával tudunk érvényesíteni. A tagkártyánk kiváltásával pedig nemcsak magunk számára kedveskedünk, hanem az egyesületért, s ezzel együtt a magyar borkultúráért tett erőfeszítéseikért is, azért, hogy még több emberhez tudják eljuttatni a magyar bor jóhírét.