Társasjáték, bortúrák, pincelabirintus: Budafokon minden megtörténhet

„Vajon ismerjük-e azokat a mai pincéket és vendéglőket, amelyeket száz év múlva is ismerni fognak?” – teszi fel a kérdést a Budafoki Pincejárat mögött álló csapat, akik elkötelezettek abban, hogy a tőlük telhető legnagyobb alapossággal mutassák meg Budafok, vagyis a főváros bornegyede mai kincseit az arra fogékony publikumnak; miközben nem feledkeznek el a gazdag történelmi múltról sem.

A magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb jelenetévé vált, amelyben Latinovits Zoltán húslevest, valamint velőscsontból mesterien kivarázsolt velőt ebédel a Szindbád című filmben. Persze, nem véletlenül lett ez a néhány perc kultikus. A filmadaptációhoz készült könyvet Krúdy Gyula jegyzi, aki köztudomásúan nagyon szeretett enni. Élményeit számos írásában jegyezte le, az egyik közülük a budafoki Kutyavilla elnevezésű vendéglőhöz köthető, ahova az író szerelmi bánatában vetődött el annak idején. 

A száz évvel ezelőtti étteremben egyből két jó barátra bukkant: Fenyő Sándorra, a Magyar Hírlap korabeli felelős szerkesztőjére, és Bródy Sándor íróra – aki egyébként nemcsak a hasát szerette, hanem a borról is szívesen prédikált. A nem tervezett találkozásból alighanem életre szóló élmény kerekedett hőseink számára, amelynek végén a dunai fürdőzést követően fiákeren tértek vissza a fővárosba. Idilli ugye? Hála Budafok jelenkori pezsgő életének, akár ma is megtörténhet valami hasonló; csak éppen új szereplőkkel és korhű közlekedési eszközökkel.

Piknik a Törley Pezsgőpincészet udvarán

Velünk élő múlt

Budafok, vagy ahogyan egészen 1886-ig nevezték, Promontor, mindig is kiemelkedő jelentőségűnek számított hazánk szőlő- és borkultúrájának történetében. Egy 1712-ben keltezett szerződés szerint a betelepített németek kezdtek el szőlőtermesztéssel foglalkozni a fővárosi kerület ma Rózsavölgyként ismert részén. Elsősorban kékszőlőt, kadarkát telepítettek. 

Mindeközben a föld mélye is átrendeződött: az intenzív bányászati munkáknak köszönhetően hosszú évtizedek alatt alakult ki a Budafok alatt egyébként ma is megtalálható kanyargós pincerendszer. Hosszát csupán saccolni lehet: 80-120 km-en keresztül tekergőzik ma is, jórészt családi házak alatt. Ennek egy szeletét mi is bejártuk nemrégiben, hiszen többek között ez ad otthont a Sauska fővárosi egységének. 1901-ben Darányi Ignác itt, Budafokon alapította meg az ország első Pincemester Iskoláját – és bár ma már sokkal több helyen lehet hasonló témakörben tanulni, ez az iskola még mindig kiemelkedőnek számít a honi boroktatásban. Ekkorra egyébként már állt a ma is ismert Törley Pezsgőgyár (alapítás éve: 1882). 

Hanusz Ádám (Sauska) örömmel avatja be a látogatókat a pezsgőkészítés titkaiba 

1948-ban a borkultúra budafoki fejlődését is megszakította az államosítás, a ’80-as években azonban az elsők között éledt újjá. Olyannyira igaz ez, hogy 1987-ben kiérdemelte a „Szőlő és a Bor Városa” kitüntető címet, amelyet Olaszországban adományoztak a fővárosi kerületnek. A kilencvenes évek elején itt alapította meg pezsgőpincészetét Garamvári Vencel, majd egyre több fiatal borász – Katona Borház, Várszegi Pincészet – talált otthonra a pincelabirintus felett. Az egykori önálló város ikonikus épületei, halhatatlan kiválóságai egyaránt megelevenednek a Bornegyed Anno társasjáték kártyáin, amelyet a kerületben lehet megvásárolni. Már csak ezért is érdemes felülni tehát valamilyen Dél-Budára tartó tömegközlekedési eszközre, de a kerület ennél azért jóval többet kínál.

A Katona Borház nemcsak a Balatonon van otthon, budafoki pincéjük is látogatható

Pezsgő élet Budafokon

A főváros bornegyede, ha nem is feltétlenül fiákeren – bár valljuk be, okos szervezéssel azért ez sem lehetetlen –, busszal, villamossal, illetve kerékpárral is könnyedén megközelíthető. Amennyiben pedig látogatásunk a hónap első szombatjára esik, úgy akár fel is pattanhatunk a kerület meghatározó boros, gasztronómiai és egyéb, történelmi jelentőséggel bíró helyei között ingázó Budafoki Pincejárat kisbuszainak valamelyikére is. 

A hétvégi élmény nem korlátozódik csupán a közlekedési eszközre: ezeken a napokon a főváros bornegyede élénk találkozóhellyé válik. Többek között a fentebb már megnevezett pincészetek is tárt kapukkal és színes programokkal várják a hozzájuk ellátogatókat, amely programoknak a gasztronómiai ínyencségek éppúgy velejárói, mint az élőzenei aláfestés, vagy egy kis múltidéző pincetúra. Jó társaságban és finom borok kíséretében barangolhatjuk be a történelmi, hazai viszonylatban mindenképpen kiemelkedőnek számító pincelabirintust, belekortyolhatunk a 150 éves Törley múltjába, megízlelhetjük Sauska minden képzeletet felülmúló jövőjét. Megismerkedhetünk olyan fiatal és tehetséges borászokkal, mint Katona Zsófi, vagy éppen Várszegi Viktor, aki ifjú kora ellenére hihetetlen szorgalommal önerőből építette fel a nevét viselő pincészetet. Belekortyolhatunk az egyik legnevesebb szekszárdi borászat, a Szeleshát lenyűgöző vörösboraiba, vagy, akár felfedezhetünk új pincészeteket is.

Várszegi Viktor egykor a Soósban tanulta a borkészítés alapjait, most néhány utcával arrébb már saját pincéje van

A Budafoki Pincejárattal azonban nemcsak a jelent mustrálhatjuk, hanem a múltból is kapunk néhány korty ízelítőt: felfedezhetjük a bornegyed barlanglakásait, bebarangolhatjuk a történelmi jelentőségű Péter Pál utca szépséges épületeit, megismerhetjük a kerület gazdag kulturális örökségét. Betekinthetünk az első pincemesteri iskola, vagyis ahogyan ma ismerjük, a Soós István Borászati Technikum tangazdaságába – ahol egyébként számos kiemelkedő hazai borász is megfordult: Várszegi Viktor mellett például ifjabb Vida Péter is koptatta itt az iskolapadot.

Megannyi lehetőség, a fővárosiak számára csupán karnyújtásnyira, ráadásul még azon sem kell tanakodni, ki vállalja magára a sofőr szerepét. Ki tudja, talán egy-egy ilyen látogatás után új kedvencet is avathatunk, és még az is megtörténhet, hogy megtaláljuk a ma Kutyavilláját, amelyről száz év múlva is beszélni fognak.

Barlanglakás Emlékmúzeum