2022 május 17. / Szöveg: Szűcs-Balás Vera / Fotók: Lang NándorURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

Velence, egy felfedezésre váró borvidéki szeglet – képriport

Amennyire ismert és kedvelt célpont a Velencei-tó a kirándulni, biciklizni, strandolni vágyók számára, annyira kevéssé van a köztudatban, mint bortermő térség. Nem borrégióról van szó, nem is önálló borvidékről, hanem az Etyek-Budai borvidék Etyeki körzetéhez tartozó területről. Mindenképp megérte azonban górcső alá (és fotóobjektív elé) venni a vidéket, hiszen sok izgalmas borászat várja a látogatókat Agárdtól Pázmándig.

 

 

Napunkat a tó déli partján fekvő Agárdon kezdtük, amely már kora tavasztól élettel kezd megtelni, ahogy megjelennek az első tókerülő biciklisták. A Balatoni út mellett található Csóbor Pincészet nemcsak a kerékpárosoknak lehet kellemes megálló egy napvégi fröccsözésre, itt bárki megtapasztalhatja, mit is tud a Velencei-hegység gránitkőzetén termő szőlő. Csóbor-Kisari Linda borász fogadott bennünket és mesélt a 34 hektáros birtokról, boraikról, mindennapi munkájukról.

 

 

Elmesélte eredményeiket is, amelyek alátámasztják folyamatos törekvésüket a minőségre, így többek között szóba került a Winelovers top100 bor közé való bekerülés és hogy még mindig jó érzéssel tölti el, hogy évről évre elnyerik a Gárdony Város Bora díjat. Ahogy a beszélgetés közben a tekintetünk megakad egy kőzeten a kóstolóteremben, leemelve azt elárulja, hogy a hordó belsejében vastagon lerakodó borkőről van szó. (Egykor másképp zajlott a hordók tisztán tartása…)

 

 

Agárdról a pákozdi Lics Pincészet felé vettük az irányt, hisz a térség egyik jól ismert bortermelő családjáról van szó, melynek nem mellesleg Budafokon és Szekszárdon is van egy-egy borászata. A pákozdi helyszín egészen különleges környezetben, az ültetvények által körbeölelve, panorámás teraszával igazán váratlan, jóleső felfedezést jelentett. Miközben Lics Balázs tulajdonos-borász elmesélte a jezsuita rend által az 1750-es években épített pince történetét, a család négylábú tagja, Mumu kutya kitartóan szemmel tartotta a felszállni készülő drónt…

 

 

Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy magunk előtt lássuk ezt a szép tájat júliusban, amikor már zöldbe borul a domboldal, így nem csodálkozunk, hogy a borászat kedvelt esküvő- és rendezvényhelyszín is egyben. A 30 hektárról chardonnay, Irsai Olivér, juhfark és szürkebarát, a kékszőlők közül cabernet sauvignon, syrah, merlot és pinot noir kerül a palackokba.

 

 

Pákozdon járva nem tudtuk kihagyni a pályáról is jól látható Miskahuszár szobrot, amely 12,5 méteres magasságával a magyar huszárhagyományoknak állít emléket – talán nem meglepő módon – a világ legnagyobb huszárszobra címet is magáénak tudva.

 

 

A nap harmadik pincészete, melyet közelebbről alkalmunk nyílt megismerni az ApróKertek Borászat, amely a közeli Pázmándon jelent üde színfoltot. Különleges, mert valóban nagyon apró (alig több mint két hektáron gazdálkodnak), és azért is mert a fenntarthatóságot szem előtt tartva, természetközeli módon termesztik a szőlőt és készítenek bort, ahogy Veliczky Zoltántól megtudjuk.

 

 

Hamarosan a borászpáros másik tagja Schubert Ádám is csatlakozott hozzánk, és a pincében folytattuk a beszélgetést e kevésbé ismert bortermő térségről, borkészítési filozófiájukról és nem utolsósorban a helyi kezdeményezésként lassan szárba szökő Könnyűvér közösségi borról. Ez utóbbiról Szabó Edit interjújában mesélt részletesen Ádám.

Egy szó mint száz, a Velence bőven tartogat meglepetéseket, érdemes hát borban is gondolkodni a következő tókerülő tekerés vagy strandolás tervezésénél.

 

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás visszaLapozás előre
Lapozás vissza Lapozás előre

Új podcast adás - beszélgetés Kneip Antal szőlészeti kutatóval

Elolvasom

„Teret kaptam, hogy kibonthassam a szárnyaimat” – Beszélgetés Gere Andreával

Elolvasom

Igen, ez Neszmély!

Elolvasom

„Milyen krémes textúrájú ez a chardonnay!” – A bornyelvről

Elolvasom