Szent Márton a falra mászik!

Ismerjük a Márton naphoz kötődő legfontosabb szokást, a libasült evést és az újbor kortyolgatását, de vajon felismerjük-e Szent Mártont, ha belépünk egy templomba?

Volt már szó az újborról, arról, hogy mi is ez, milyen ha vörös, mit együnk hozzá, sőt, még egy komoly hazai körképpel is jelentkeztünk, hátha mostantól nem csupán lecsúszik a torkokon a legújabb szüret kiforrott eredménye, de tudatosan csúszik le, ismerve a dolgok történeti előzményeit. Talán mostanra már nem kelt meglepetést, hogy a német kultúrkörben, ahová a mostani tekintetben mi is tartozunk, mi köze is van Szent Mártonnak a libákhoz, ha mégis, gyorsan elevenítsük fel a legendát, miszerint a szent elbújt a püspökké választása elől, de a libák bizony elárulták a gágogásukkal, ezért kerül november 11-én oly gyakran liba a kemencébe. Ennek némileg ellentmond, hogy már a rómaiak is ekkortájt rendeztek lakomát libasülttel és az újonnan kiforrott borokkal, méghozzá Mars, a hadisten tiszteletére, a latin „avis Martisból“, vagyis Mars madarából lett Márton madara a későbbiekben, persze ez mit sem von le a szent érdemeiből a gasztronómiában. Az őszi szüretek után jellemzően ekkortájt forrtak ki az új borok is a pincékben, ezért kötötte a néphagyomány az újbor fogyasztását a sült libához és persze Szent Mártonhoz. De vajon miről ismerjük fel Szent Mártont, honnan tudhatjuk, hogy ő néz le ránk a templom faláról?

Szent Márton borosflaskával és libával, Szlovéniában egy határhoz közeli szőlőskertben

 

Attribútumok, avagy köpönyeg a libákra

 

Márton legfontosabb attribútuma, vagyis jelképes tárgya, ami felismerhetővé, beazonosíthatóvá teszi, elsősorban nem is egy tárgy, hanem egy jelenet. Ha látunk egy lovast, jellemzően római katonát, aki a kardját kivonva éppen elvágja a köpenyét és a mellette álló koldus felé nyújtja a levágott részt, biztosak lehetünk benne, hogy Szent Mártonról van szó. Ez talán a legnépszerűbb ábrázolás szerte a világon, így hazánkban is. Azt a jelenetet örökíti meg, amiben Márton, a római katona Amiens városában egy didergő koldusnak adja a fele köpenyét, hogy ne fázzon. A szentek életét feldolgozó könyvek kiemelik, hogy aznap éjjel Márton álmot látott, amiben megjelent neki Krisztus és felfedte, hogy valójában ő volt a koldus. Az álom hatására Márton felvette a kereszténységet és megtagadta, hogy fegyverrel harcoljon a gallok ellen. Az első csodatételének is azt tartják, hogy aznap a gallok minden előzetes várakozás ellenére békét kértek, így a római seregnek nem kellett harcolnia. Bár semmilyen forrás nem utal rá, hogy lovas katonaként szolgált volna, így ábrázolják a leggyakrabban a szobrokon, festményeken, freskókon.

A Vas megyei Ólmodon, a Szent Márton templomban látható oltárkép

 

A másik ábrázolásmód a barokk kortól terjedt el. Ezen püspökként ábrázolják Szent Mártont, jellegzetes püspöki süvegben, gyakran pásztorbottal a kezében. Ennek a képnek az elterjedésében nagy szerepet kapott Mária Terézia, aki megalapította a Szombathelyi Egyházmegyét. Innentől kapott hangsúlyos szerepet a magyar képzőművészetben Savaria/Szombathely, mint Szent Márton szülőhelye és terjedt el a püspöki ábrázolás szerte az országban. Igen ám, de a sok püspökábrázolás közül melyik lehet Márton, Tours püspöke? Talán meglepő lehet, de itt a gasztronómia, pontosabban a püspökké választás legendája is bekúszik a képbe, egy vagy több liba képében. Szent Márton másik attribútuma ugyanis a liba! Ha látunk egy püspököt az oltárképen, ülve vagy állva, akinek a lábánál egy liba nyújtogatja a nyakát, szinte biztos, hogy Márton néz le ránk.

Kőszegdoroszló (Vas megye) középkori templomának főoltárképe, Szent Mártont püspökként ábrázolva

 

Ritkábban ábrázolják még a szent halálát, ahogy az angyalok felviszik a lelkét a mennybe, ilyenkor néha magyar ruhában, úgynevezett „hongrolinében“ ábrázolják Mártont, amint a halálos ágyán fekszik, ezzel is jelezve pannóniai eredetét. Persze a „magyar ruha“ valójában egy törökös kaftán, a barokk korban Nyugat-Európában ezt gondolták a magyaros viseletnek.

 

Mit mond a néprajz?

 

Márton napján nem volt szabad mosni és teregetni, nem lehetett libát „ültetni“, és persze mindenki hallotta már a mondást, miszerint aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik. Mostanra viszont mintha már kikopott volna a „Szent Márton nyavalyája“ kifejezés, ami a mértéktelen újborfogyasztás szinonimájaként a Márton-napi részegséget jelentette. Ezzel is jelezték, hogy Márton az újbor bírája, vagyis Márton-napon kell megkóstolni a pincében az új borokat, eldöntve, hogy jó avagy rossz-e az adott évi termés. Persze a népszokások nem kerülhettek át a katolikus ábrázolásokba, így hiába keresünk az országban részeges püspökábrázolásokat, koccintó római lovas katonákat, vagy éppen a pincéből felfelé igyekvő, ludaktól körülvett szenteket, ezekre maximum a pop-art-ban bukkanhatunk, hiszen korunk talán legrendibb gasztronómiai ünnepévé vált a Márton-napi libaevés és újbor kóstolás. Ennek a legújabb állomása a Libabőr fesztivál, ahol a Márton-nap hetében több helyszínen is megünnepelhetitek az újbort és az új évjáratot és persze libacombban sem lesz hiány, bár ennek már vajmi kevés köze van a IV. században aszkéta életet élt Szent Mártonhoz.

A szlovákiai Vinosady (Csukárd-Terlény) mennyezetfreskója

 

Címfotó: A szlovéniai Mártonhely Szent Márton templom freskója