Tisztára, mint egy parfüm!

Elodázhatatlanul itt a nyár, még ha néha nem is mindig úgy tűnik, hiszen június elején állandó záporok és zivatarok tarkították az amúgy csöppet sem unalmas 25 fokot, amitől a levegő cseppfolyóssá válik, a légzés meg nehézzé. Ilyen lehet a trópusokon a monszun, de hát majd megszokjuk ezt is valahogy. Igen ám, de mi kerüljön a pohárba, ha véletlenül kimerészkedünk a teraszra? Naná, hogy valami illatos fehérbor!

Rögtön az elején érdemes leszögezni, hogy nincs semmi szégyellnivaló abban, ha szeretjük az Irsai Olivért. Mármint nem egy fickóról beszélek, ugyebár ez egy boros oldal – lehet, hogy nem kellene magyaráznom, de mégis, jobb félni, mint megijedni –, szóval az Irsai Olivér egy szőlőfajta, amiből a borászok jellemzően könnyed, parfümös-virágos illatú fehérborokat készítenek, hacsak el nem rontják, mert akkor olyan a szaga, mint a nagyapám tusfürdőjének. Persze van, aki azt is szereti. Láttam én már a villányi „soron” tisztes családapákat „irsaizni”, de hát ebben sincs semmi meglepő, ki akarna 30 fokban egy villányi franc-nal öblögetni!

 

Az Irsai Olivér

 

A következő opció – szerény meglátásom szerint még talán jobb, elevenebb, üdébb is – a cserszegi fűszeres, amivel Bakonyi Karcsi bácsi (legendás szőlőnemesítő, aki a most Jásdi-birtokközpontként ismert épületben született még valamikor a tatárjárás előtt) biztosra ment, mivel az imént bemutatott Irsai Olivért hozta össze egy rapid randira a piros traminivel. Ha jól csinálják, a cserszegi fűszeresnek olyan az illata, mintha citromlevet facsarnánk egy rózsabokorba: virágos, mégis citrusos. Nem csoda, hogy valóságos telepítési láz indult meg, és ez lett napjaink egyik legkedveltebb szőlőfajtája. Hát még egy jó cserszegifröccs nyaranta a Balcsi-parton! Na annak tényleg nincs párja!

 

A cserszegi fűszeres

 

Tipp: jó Irsait mindenhol találunk, de Etyek mégis kiemelkedik a termőhelyek közül, akárcsak Pannonhalma vagy a Dél-Balaton. A cserszegi fűszeresre a tuti tipp Hajós-Baja, de a Kunság is nyerő lehet!

 

Igen ám, de mit csináljunk, ha valami olyat akarnak a poharunkba tölteni, amiről még csak nem is hallottunk? Például traminit? A világért se szaladjunk el, nem kell félni, nem fog fájni, csak ha az egyszeri borász Elzászt tekinti példának, ahogy egyébként a nagyvilág teszi. Az elzászi tramini ugyanis gyakorta lágy, ami annyit tesz, hogy olyan semmilyen szerkezetű, nincs benne gerinc, míg az alkohol általában lezúzza a csillagokat. Nos, az átlag magyar tramini szerencsére nem ilyen, főleg, ha vulkanikus vidékekről származik (Mátra, Badacsony, Bükk, Eger, Balaton-felvidék, Somló és Zala egyes részei ugyebár), olyankor a frissesség mellé a fajtára jellemző rózsás illatok társulnak.

 

A tramini

 

Ami az ország egyéb részeinek az „Irsai” és a „cserszegi”, az Tokajnak a sárgamuskotály. Nem is értem, miért nem ezt tűzik a termelők a zászlajukra a furmint helyett (na jó, értem én…), hiszen tökéletes cash flow bor, virágos, parfümös, de ha jól csináljuk, akkor könnyed, élénk, friss, zamatos, ráadásul nem is drága. Ne kerteljünk, ez Tokaj „rozéja”, amiből hektoliterszám lehet vedelni a fröccsöt a Bodrog kanyarulatában, vagy éppen az ikonikus Szent Tamás-dűlő tetején. Ja, hogy nem dűlőszelektált istenbizonyíték? Hát kinek van arra szüksége?! Isten is megpihent a teremtés után, nekünk embereknek is szükségünk van egy jó ivóborra a nyugágy vagy éppen az esti meccs mellé, nem igaz?

 

A sárgamuskotály

 

Tipp: a sárgamuskotállyal kapcsolatban már ellőttem a muníciót – Tokajban találhatjuk a legjobbakat –, de a traminivel még én is gondban vagyok. Nem tudok ugyanis dönteni a fajta neszmélyi és somlói arca között. Előbbi könnyedebb, utóbbi olajosan mozog a pohárban.

 

Vannak aztán olyan „futottak még” fajták, mint az ottonel muskotály, ami a közvélekedéssel ellentétben (már ha a köz tényleg vélekedik egyáltalán valahogyan erről) nem azonos a sárgamuskotállyal, mert annál visszafogottabb, ámde ugyanolyan virágos illatú, vagy a nektár, ami szintén egy szőlőfajta, és semmi köze nincs a Tokajban esetleg ezen a néven emlegetett natúreszenciához, cserébe az anyukáját Juditnak hívják, az apukáját pedig cserszegi fűszeresnek.

 

Az ottonel muskotály

 

A végére hagytam a személyes kedvenceket. Egyrészt a generosa nevű fajtát, ami inkább semi-aromatic, vagyis lehet, hogy illatos lesz, de az is lehet, hogy nem. No hát erre nehéz építeni, mindenesetre, ha szerencsénk van, akkor a poharunkba töltött generosa kicsit virágos, kicsit rózsás, de soha nem pacsulis, vagyis nem olyan, mint a nagyi által emlegetett Krasznaja Moszkva, viszont friss, üdítő, mint a nyári zápor. A sor végén pedig ott nyújtózkodik a trónkövetelő, vagyis a Jázmin, amit napjaink sztárnemesítője, dr. Kozma Pál követett el (a vele készült interjút itt olvashatjátok) oly módon, hogy egy szerelmes éjszakára összefektette a kunbarátot a traminivel, majd, miután felcseperedett az utód, bemutatta Biancának. Az eredmény? Egy virágillatú bor és egy olyan szőlőfajta, ami egy csomó betegségnek ellenáll, vagyis nem kell rommá permetezni, talán még az emlegetett nyári zápor után sem.

 

 

A generosa

 

Tipp: ottonel muskotályt a Mátrából keressünk, nektárt az alföldi homokról, generosát Soltvadkertről vagy Mórról, Jázmint pedig egyértelműen Pécsről!