„Igazából mindig is a nyári borok specialistái voltunk”

Bár az időjárás mintha nem mindig tudna lépést tartani a naptárral, azért a napfény, a levegő illata, a Balaton hívogató suttogása mind-mind árulkodó: megérkezett a legkedvesebb évszak, amely sokak számára jelenti a pihenést, a kerti partikat, valamint a nyári borokat. Apropó nyári borok: mit jelent egyáltalán ez a kategória? Mit várunk tőle, és borászatként hogyan lehet évről évre megbízható minőségben letenni az asztalra? Ennek jártunk utána.

„Illatos fajtákból nehezebb jó bort készíteni” – mondta nekem egyszer egy mátrai borász; és a megállapítás alighanem helytálló, hiszen az ilyen szőlőfajták borai rendszerint nem a prémium szortiment részét képezik, cserébe viszont árfekvésük pénztárcabarát. A jövedelmezőség érdekében rendszerint magasabb palackszámban készülnek, így aztán nem elég meggyőzni a fogyasztót: meg is kell tudni tartani! A folyamatosan megbízható, jó minőség tehát évjárati sajátosságoktól függetlenül alap, és ne feledjük, hogy a kánikulában éppen ezek a borok, no meg persze a buborékok adják a hűsítő kortyokat – talán nem túlzás azt mondani, hogy valamennyi borfogyasztó poharában.

Hogyan lehet egyszerre ennyi kritériumnak megfelelni, és egyáltalán mi számít ma divatos irányzatnak, ha nyári borokról van szó? Ezekről kérdeztem a balatonfőkajári Feind Pincészet tulajdonosát, Feind Zoltánt és Bacskai István ügyvezetőt.

Bacskai István, a Feind Pincészet ügyvezetője

Tegyük először tisztába a kifejezést: mit jelent az, hogy nyári bor?

Bacskai István: Legyen könnyű, illatos, és szódával jó sokat meg lehessen inni belőle! Viccet félretéve, szerintem mi alapvetően szerencsések vagyunk ebben a termékkategóriában, mert már régóta az illatos fehér- és a rozéborok képezik a szortimentünk alapját. Mondhatnám azt is, hogy igazából mindig is a nyári borok specialistái voltunk.

A nyári bor színe tehát egyértelműen rózsaszín vagy fehér?

B.I.: Nekem valahogy a vörösborfogyasztás nem jön össze a nyárral és a nagy meleggel. Ez persze csak egy elmélet, viszont a piac is ezt igazolja vissza: a pincészetünknél lényegesen kevesebb vörösbor fogy nyáron.

Ennek megfelelően önöknél milyen szőlőfajták adják a nyári borok origóját jelentő könnyű, illatos tételeket?

B.I.: Nálunk az Irsai Olivér abszolút egyeduralkodó, azt is mondhatjuk, hogy zászlóshajó – messze a legmagasabb volument értékesítjük belőle, emellett a sauvignon blanc az, amiből folyamatosan növelnünk kell a palackszámot. Ide sorolom a chardonnay-t is, mert – bár a fajta nem illatos – mi reduktívan készítjük; és a balatoni életérzéssel nagyon erősen összeforrt olaszrizling iránt is nagy a kereslet.

Egyre több szó esik a Balatoni borrégiótól sem idegen rezisztens szőlőfajtákról, önök is telepítettek korábban ilyen különlegességeket. Ezek is feliratkozhatnak a nyári borok közé?

Feind Zoltán: Idén fordul termőre két rezisztens fajtánk, a hibernal és a johanniter. Ez utóbbi bora a rajnai rizlinghez lesz nagyon hasonló, a hibernaltól pedig abszolút azt várjuk, hogy a fogyasztók fejében előbb vagy utóbb összeforr a rezisztens illatos fajtával. Karakterére nézve nagyon erős túlzással nevezhetnénk akár „rezisztens Irsai Olivérnek” is.

Feind Zoltán, a pincészet tulajdonosa

Szőlészeti, illetve borászati szempontból milyen fókuszpontok kerülnek előtérbe a minőségi, illatos borok készítésekor?

F.Z.: Húsz évvel ezelőtt még igaz volt a mondás, hogy minden a szőlőben dől el. Szerintem 2024-ben ez már nem feltétlenül van így, mert óriási fejlődésen ment át a technológia, amivel rengeteg hibát ki lehet javítani. Nyilván, ami nincs benne a gyümölcsben, azt nem tudjuk utólag belerakni, de szerintem az alázatos szőlészeti munka és a hipermodern technológia kettőse az, ami célra vezet. A mi pincészetünkben legalábbis ez a záloga annak, hogy a fogyasztóinknak ne kelljen mérlegelniük, hogy az, ami a palackban van, megbízható színvonalú-e.

Ha már a technológiáról beszélünk: szerintem a nyári borok kategóriájába a buborékok is egyértelműen beletartoznak. Jól tudom, hogy pezsgőkkel is foglalkoznak?

B.I.: Igen, van tradicionális eljárással készült pezsgőnk és tankpezsgőnk is, 2021 óta helyben készítjük mindkettőt. A méthode traditionnelle talán nem kifejezetten nyári, hiszen egész évben szívesen isszák az emberek, a tankpezsgőnél viszont mi is érzékeljük, hogy ezekben a hónapokban nő meg igazán irántuk a kereslet.

Azt már tudjuk, hogyan tároljuk és bontsuk; de ahhoz mi kell, hogy profi pezsgő készüljön?

F.Z.: Ahogy a borász kollégám mondta: a pezsgőkészítés külön szakma, kis túlzással élve olyan ez, mintha újból kellene tanulnia mindent. Mi egy francia szaktanácsadóval kezdtünk el együtt dolgozni – ez azért is volt szerencsés választás, mert a főborászunk is francia, úgyhogy nagyon jól szót értettek egymással. A végső kialakításba azonban már mindenki beleszólhatott – én abszolút hiszek a csapatmunkában.

Tavaly nyáron nálam és az ismerőseim körében egyaránt nagy sikert aratott a Feind Play. Hogy jött ez a név?

A Play elnevezés a gyöngyözőbor-termékcsaládunkat takarja, a szó maga pedig a buborékok játékosságára utal. Van belőle fehér és rozé verzió is. Nem garantáljuk, hogy mindig ugyanabból a szőlőfajtából készül, azt viszont igen, hogy nagyon korrekt gyöngyözőbor, amelynek fehérbornál a cserszegi fűszeres, rozé esetében pedig a pinot noir az alapja, és a kezdetek kezdetén meghatározott íz- és illatszerkezetet minden évben hozza. Úgy látjuk, hogy a tankpezsgők mellett néhány esztendeje már a szén-dioxiddal dúsított boroknak is komoly felfutása van a piacon. A Play sikerének köszönhetően megkeresett bennünket két hazai diszkontlánc is, úgyhogy már nekik is készítjük: egyiküknek királyleányka-alappal, a másikuknak pedig Irsai Olivérrel. Ez azért is érdekes, mert az Országos Borversenyen az Irsai-alapú Play idén aranyérmet szerzett; illetve a Maradok a Pénzemnél csoport nagy gyöngyözőtesztjén 22 tételből az első helyen végzett, épphogy megelőzve a másodikat, a királyleányka-alapú Play borunkat. Sokat hibáztunk, mire idáig eljutottunk, de tanultunk ebből, és mostanra – főként a visszajelzések alapján – hajlamos vagyok azt hinni, hogy a gyöngyözőborokról tényleg tudunk valamit.