Rebellis borászok, akik nem féltek szembemenni az árral

Ha olaszrizling, akkor Balaton, ha furmint, akkor Tokaj. Somlóról egyből beugrik a juhfark, Szekszárdról vagy Egerről a Bikavér, Villányról a cabernet franc, és még hosszan lehetne sorolni az evidenciákat. Időnként azonban jönnek olyan renitens borosgazdák, akik valamiért úgy döntenek, nem ülnek fel a hullámra, hanem inkább felforgatják kicsit az állóvizet. Most ilyen történeteket mutatunk.

Aki visszatette Zalát az ország bortérképére

Amikor külföldieknek mesélünk hazánk csodálatos termőterületeiről, a Zalai borvidék aligha kerül be a Top 3-ba. Horvátország felé autózva, néhány km-re a határvonaltól, ha feltekintünk jobb kéz felől a domboldalra, és elég kitartóan kutatunk a horizonton, kiszúrhatunk egy szőlőkkel körbevett csinos sárga portát. Dr. Bussay László ezt a csörnyeföldi területet választotta ki még 1989-ben, hogy megalapítsa borászatát, és megmutassa a világnak, hogy Zala is képes kiváló borokat adni. Fehérek mellett foglalkozott pinot noirral, és az őshonos csókaszőlővel is – ez utóbbi éppen most éli nagy reneszánszát idehaza. Bussay doktor Zala megye díszpolgára lett, megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, alapítótagja volt a Pannon Bormíves Céhnek, elnyerte a legjobbaknak járó Borászok Borásza díjat. Úgy tűnt, nincs számára lehetetlen, azonban egy valamivel még ő sem bírt el. Idő előtt távozott, örökségét lányaira hagyva. 

 

10 éve nincs közöttünk dr. Bussay László (Fotó: Bussay Pincészet)

 

Bussay Dorottya tíz évvel ezelőtt érkezett meg a birtokra, hogy tovább szője édesapja álmait, és átvette nemcsak az orvosi praxisát, hanem a borászat irányítását is. Ma már nincs egyedül: férjével, a Somlón is gazdálkodó Kis Tamással viszik együtt a birtokot, gondozzák rendületlenül a csókaszőlőt, zárják palackba a pinot noirt, és népszerűsítik a Kövecs-hegyet – miközben a következő generációt terelgetik az úton.

 

Biodinamikus élet Villányban

Napjainkban a változó fogyasztói ízlés mellett környezetvédelmi szempontok is alakítják a bortrendeket, amelyek között a natúrboroknak, és az organikus szőlőművelésnek egyaránt kiemelkedő szerep jut. A Wassmann házaspár, Susann és Ralf több szempontból is kilógnak a hazai borosgazdák közül: 1998-ban érkeztek meg Németországból a Villányi borvidékre. Megvettek Pécsdevecseren egy sváb parasztházat, vásároltak egy kis szőlőt – chardonnay-t és olaszrizlinget –, és nekiálltak bort készíteni. Az, hogy csak a biodinamikus gazdálkodás jöhet náluk szóba, egy pillanatig sem volt számukra kérdés… Pedig az ezredfordulón a közösségi média, illetve az online portálok hiányában nem volt egyszerű a megfelelő információk begyűjtése; és mivel idehaza ekkoriban még nem nagyon foglalkozott senki biodinamikus szőlőműveléssel, tanácsért sem igen tudtak kihez fordulni – ráadásul huszonévvel ezelőtt még a nyelvet sem beszélték. 

2002-ben alapították meg végül a Wassmann Pincét, és már 2006-ban minősített ökológiai szőlőművelésből zárták palackba boraikat – a sor Villány egyik kedves fajtájával, egy portugieserrel indult. Néhány évvel később már ők adtak tanácsokat a biogazdálkodásról olyan hazai szaktekintélyeknek, mint például Malatinszky Csaba vagy Gere Zsolt. A bioborkészítés legmagasabb szintű certifikációját, a biodinamikus gazdálkodást garantáló Demeter tanúsítványt 2012-ben szerezték meg – ezzel az elsők voltak Dél-Magyarországon. Nem mintha a többi borvidékünkön hemzsegtek volna ekkoriban a biodinamikus termelők: csupán a Pendits rendelkezett Demeter minősítéssel, amellyel egy orrhosszal, de megelőzték a villányi házaspárt. 

 

Biodinamikus szüret a Wassmann Pincészetnél (Fotó: Wassmann Pincészet)

 

Egy nem hétköznapi iskolaigazgató

Major Levente (Levente Szőlőbirtok és Pince) kicsit olyan, mint a macska: legalább hét élete van. Az egyikben iskolaigazgató egy világtól eldugott kis mátrai faluban, Abasáron. A másikban elkötelezett pedagógus, akinek feltett szándéka, hogy a nehézségek ellenére is megkapjanak a nebulók mindent ahhoz, amit az élet elindításához egy iskola csak adhat. A harmadikban családapa; a negyedikben szakállas viking, az ötödikben szőlész. A hatodikban borász, az iskolától egy nagyobb kőhajításnyira fekvő pincészetében. Nem csak borász, natúrborász, a szó legnemesebb értelmében.

 

Major Levente nem hétköznapi jelenség, bár a borai sem azok (Fotó: Dancsecs Ferenc)

 

Még nem állt itt a pince, amikor már a családi szőlőből olyan bort szűrt, hogy elvitte egy Michelin-csillagos étterem. A borai minőségileg kifogástalanok – a natúrborokat sokszor jellemző „funky” jegyek mintha elkerülnék őket, mindezt úgy, hogy Leventénél „funkybb” borokat aligha tesz le az asztalra idehaza senki. Eszközparkja mára erőteljesen letisztult: nagyjából kosaras présből és hordókból áll. Pincéjéből olyan borok kerülnek ki – szűretlenül biztosan, de az is lehet, hogy flor alól –, mint fehér góhér, olaszrizling, purcsin, furmint, hárslevelű vagy éppen kadarka. A hetedik életében Major Levente alighanem legenda: natúrborral kacérkodók számára egyértelmű példakép és megkerülhetetlen origó. 

 

Az Úrágya két élete

Nemcsak a bio- és natúrborok számítanak meghatározó bortrendnek manapság, divatba jöttek a pezsgők is: itthon is sok borászt foglalkoztat a gondolat, hogyan csempésszen a borába egy kis buborékot. Különösen igaz ez a megállapítás Tokajban, ahol a furmint élénk savai szinte tálcán kínálják magukat a pezsgőhöz, így az elmúlt években számos termelő kezdett pezsgőkészítésbe. Ehhez azonban sokszor nemcsak furmintot, hanem pinot noirt is használnak – amely szőlőfajta egyre több pincészetnél fordul elő csendesborként is.

 

A fehérboros tokaj-hegyaljai borvidék kínálatában is egyre gyakrabban fordul elő a pinot noir (Fotó: Borsmenta)

 

20 évvel ezelőtt viszont a borvidék még egészen mástól volt hangos: éppen a 2000-es Királyudvar Úrágya Furmint írt bortörténelmet, legalábbis ettől a bortól kezdődően datáljuk a borvidék száraz boros időszakát. Egy 1884-ben keltezett borászati törzskönyvből kiderül, hogy a Tokaji borvidék régen nemcsak fehérborokról szólt, hanem malbec, cabernet franc, petit verdot, merlot és pinot noir is zöldellt a tokaji dűlőkben. Ez volt az a kordokumentum, amelyre hivatkozva a Dobogó Pincészet engedélyt kapott pinot noir telepítésére – szintén a 2000-es évek elején. A szőlőt, összesen 3600 tőkét az egyik legjobb tokaji termőhelyre, a fentebb már egyszer hivatkozott Úrágyára telepítették; azért, hogy ne szűkölködjön semmi jóban. A szűztermést 2007-ben szüretelték, majd 2008 óta folyamatosan készül a Dobogó Pincészetnél pinot noir csendes vörösborként – igaz, a bortörvényi sajátosságok miatt ezt ma még nem lehet tokaji borként forgalomba hozni.

 

Egy pinot nem pinot

Ha már szóba jött a pinot noir, és egyébként is bortörténelmet író rebellis borászokról szól ez a cikk, akkor utolsóként érkezzen hazánk egyik legnagyobb boros legendája, a néhai id. Gál Tibor. A ma borfogyasztói számára ez a név alighanem az egri Gál Tibor Pincészethez kötődik, és nem is tévedünk nagyot: ő alapította a pincét 1993-ban. Legendává egy olasz bor elkészítése tette: az Antinori családhoz tartozó Tenuta dell Ornellaia birtok kötelékében 1998-ban készítette el azt az Ornellaia szupertoszkán cuvée-t, amely 2001-ben a Wine Spectatortól megkapta a világ legjobb bora címet. 

 

Gál Tibor nemcsak Olaszországban, hanem itthon is több pincészet szakmai tanácsadója lett. Az ő elképzelései szerint épült fel a Pannonhalmi Főapátság gravitációs technológián alapuló modern pincészete; és ő telepítette el az első szőlőtőkéket is – a fehérboros borvidékre pinot noirt is álmodott. Kicsivel arrébb, a határ másik oldalán, Romániában is pinot noir termesztéséhez alkalmas területeket keresett – ma ezek a szőlők adják a nagynevű, itthon is kapható Carassia Pincészet pezsgő alapborait. 

 

Pinot noir került a szintén elsősorban fehérboros borvidéknek tekinthető Badacsonyba is: ezt Gál Tibor egy hozzá hasonló borászlegendával, Szeremley Hubával telepítette.  Ma már egyikük sincs közöttünk, a szőlők viszont továbbra is ott zöldellnek: a kalandos történetekre és izgalmas borokra fogékonyak árgus szemekkel figyelhetik, mihez kezd majd az örökséggel a jelenlegi tulajdonos, a Jakab Badacsony borászat – és hogy Gál Tibor valóban jól tudta-e 20 évvel ezelőtt, hogy a pinot noir Badacsonyban is otthonára lelhet.

 

A Jakab Badacsony készen áll arra, hogy a lehető legjobbat hozza ki Gál Tibor és Szeremley Huba elképzeléseiből. A borászat már készen áll. (Fotó: Dancsecs Ferenc)