Szerző: dr. Mészáros Gabriella Fotós: Pintér Árpád
A Dunántúl középső részén, a Balaton északi partvidékén helyezkedik el a Tapolcai-medence, Káli-medence, Badacsony, Szigliget, Gulács, Tóti hegy, Szent György-hegy, Csobánc, Hajagos vulkáni kúpjait felölelve.
A borvidék települései: Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonrendes, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóörs, Nemesgulács, Raposka, Révfülöp, Salföld, Szigliget, Tapolca.
Szőlőtermesztésre alkalmas terület a borvidéken, a termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint 4277 ha, java részben I. osztályú termőterületek. Jelenlegi szőlőterület: 1263 ha, ebből termő 1199 ha. Nagyobb részben fehér fajták uralják az ültetvényeket.
Régészeti leletek tanúsága szerint már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt a Balaton-felvidéken, egyben a Badacsony környékén is, ami a római civilizációnak köszönhető. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik hadiútja, amelyet ma is „Római-út” néven emlegetnek. A római kor óta folyamatos borkultúra a honfoglalás után sem szakadt meg. Okleveles források szerint a XIII. században a borvidék szőlőinek egy része egyházi tulajdonban volt, míg más részei az Atyusz nemzetség birtokaihoz tartoztak. Ez a család építtette például a Monostorapáti-környéki Almád-monostort, a szigligeti várat, de ők szállítottak bort a királyi asztalra is.
A végvár-övezetbe tartozó táj a török háborúk alatt félig elnéptelenedett, a szőlőkultúra hanyatlott. Új erőre a XVIII. századtól kezdve kapott, amikor új telepítésekkel és modernebb technológiákkal megkezdődött azoknak a boroknak a készítése, amelyek Badacsonyt híressé tették. Számos nemesi család, köztük távolabb lakók is rendelkeztek szőlőbirtokkal, présházzal a bort termő hegyeken. A Szent György-hegy legszebb présházát magukénak mondó Tóti-Lengyel család tagjai például Somogyból jártak át rendszeresen – csónakkal – hogy irányítsák a szőlőhegyi munkákat és élvezzék a termést. A XVIII. században már jellemző szőlőfajtája volt a borvidéknek a kéknyelű, amelynek kifejezetten badacsonyi jellegét hangsúlyozták, s amely Badacsony úri szőlőiben volt elterjedve. A fő fajták akkoriban magyar fajták voltak, amelyek közül kiemelkedett elterjedésében a szigeti, vagy más néven fehér furmint. A XIX. században azután a furmintot az olaszrizling váltotta majd fel, illetve az oportó kezdett elterjedni. Ugyancsak a Badacsony környékének kiemelt egyedi fajtái közé tartozott a budai zöld vagy a szlanka, amit a kéknyelűvel ültettek vegyesen.
A borvidék talajai változatosak. A vulkanikus hegyek lejtőit helyenként lösz takarja, amelyek kezdetben a hegyek alsó részét felépítő pannon agyagos-homokos üledékekkel, majd tovább, a hegy csúcsa felé haladva mindinkább bazalt és bazalttufa törmelékkel keverednek. Ennek megfelelően a hegylábakon bazaltmálladékkal kevert vályogos talajokat, a meredek, gyakran teraszosan művelt hegyelőtéri lejtőkön vályogos bazalt lejtőtörmeléket találunk, amely az itteni borok savakban gazdag, testes, ízgazdag jellegét adja. A tisztán bazaltos alapkőzeten a fekete nyiroktalaj is megjelenik. A bortermelésre kiváló, bazalttörmelékkel kevert hegylábi lejtőtalajok mellett tisztán vályogos, sőt Salföld vagy Tapolca környékén kivételesen mészköves talajok is előfordulnak.
Két jellemző alapkőzet a Badacsonyi borvidékről
A tájra mérsékelten kontinentális klíma a jellemző, közepes hőösszeggel és napbesugárzással. Ami azonban a szőlő szempontjából különleges, az ennek a tájnak a mikroklímája. Ezt a mikroklímát az igen kedvező lejtőszögű, északi széltől védett déli hegyoldalak földrajzi helyzete mellett talán a Balaton tükréről visszaverődő, extra mennyiségű napbesugárzás is befolyásolja, (legalábbis alig készült az elmúlt száz évben olyan szakirodalmi leírás, amely ezt meg ne említette volna). A valóság azonban egy kicsit más: a Balaton víztükre nem egy nagy reflektor, amely irányítottan világítja meg a szőlőtermő dűlőket, hanem szórt fény formájában, minden irányba veri vissza a napsugárzást. Ráadásul többnyire más hullámhosszon, mint amit a növények hasznosítani tudnának. Tehát ez a fénytani hatás minden bizonnyal elhanyagolható. Fontosabb azonban a Balaton víztömegének hőtani viselkedése. A víz melege a hirtelen betörő hideg levegő hatását ugyanis ideig-óráig mérsékelni tudja, nyáron pedig - főként a forró nyári éjszakákon - biztosítja azt a légjárást, amely az áthevült szőlőnövény számára fiziológiailag rendkívül fontos (például megakadályozza a borban oly fontos savak idő előtti lebomlását). A víztömeg egyidejűleg biztosítja a levegő magasabb páratartalmát is. Különösen a 20-30 fokos lejtésű, déli, délnyugati lejtők napfényes, széltől védett területein alakul ki olyan kedvező mikroklíma a szőlő számára, amely néha a szubmediterrán éghajlatra emlékeztet.
Olaszrizling, szürkebarát, Müller-Thurgau, kéknyelű, rajnai rizling, tramini, ottonel muskotály, budai zöld, Zeusz. Kékszőlőből a legnagyobb területe a pinot noirnak van, mellette kékfrankos, cabernet sauvignon, zweigelt terem.
A Badacsonyi borvidék ma egyértelműen fehérbortermő terület. Hagyományos fajtája a XX. századra már az olaszrizling lett, de ezen kívül reliktumként megmaradt a budai zöld, kisebb területeken a furmint, a szürkebarát és a kéknyelű. Az utóbbi időszakban minőségi ugrásként értékelhettük számos rajnai rizling bor remek szereplését. Ez a hidegtűrő fajta kitűnő borokat ad a meleg vulkáni eredetű talajokon.
Az olaszrizling a maga viszonylagos megbízhatóságával évek óta komoly boroknak az alapanyaga, jól érlelhető, de fiatalon is fogyasztható. Nem véletlen, hogy a balatoni – és elsősorban szépen szaporodó igényes badacsonyi – termelők néhány éve olaszrizlingre építették azt a borukat, amely a tó körül minden borvidéket bevon egy egységes, jól kommunikálható bor készítésébe.
A BALATON bor egységes megjelenéssel, bizonyos minőségi kritériumokat teljesítve készül ma már mind a négy Balaton-parton fekvő borvidéken. A borvidék előtt álló feladatok között talán első helyen szerepel a termőhelyek egyediségének még jobb kiemelése. Az alapborok terén jelentős javulást láttunk, de a táj és a talajok változatosságát csak mind több dűlő vagy parcella szelektált boron keresztül ismerhetjük meg. A telt, de remek szerkezetre épülő, hosszan eltartható borok a legtöbb évjáratban hordozzák a víz közelségéből is adódó meleg tónusokat. Sokszor szinte érezni lehet a napsugarat a borokban, komolyságuk ellenére rendre kínálva egy kis játékos vibrálást is.
Badacsony és a kéknyelű neve összeforrt az évszázadok alatt. Sajnos a fajta termesztése igencsak munka- és türelemigényes. Pedig magának a fajtának – ha a megtermékenyüléssel nincsenek problémák – igazán elegáns savai vannak, ami alapja egy hosszan érlelhető és egyedi borstílusnak is.
A magyar bor nagykövetei: influenszerevolúció
Hol és hogyan tanulhatunk borásznak?
Nem csak a rozé érdekli! - Beszélgetés Elizabeth Gabay-val
Nem több, hanem jobb bort szeretnék - Beszélgetés Török Csabával
