Szerző: dr. Mészáros Gabriella Fotós: Pintér Árpád
A rómaiak is termesztettek szőlőt a vidéken, de a honfoglalás után 996-ban, a Szent Márton hegyen letelepedett első bencések adtak igazi lökést a szőlőtermesztésnek. A Pannonhalmi Apátság alapítólevelében (Szent István, 1002) már említést tesznek a szőlőről, mint elsőrangú, tized alá eső terményről. A Pannonhalmi Apátság mindmáig a Benedek rendiek egyik leghíresebb kolostora. A borvidék az a táj, ahol a magyar honfoglalás után elsőként, a Bencés Főapátság uradalmaiban, falvaiban, oklevelekkel dokumentálható szőlőtermesztésről és bortermelésről olvashatunk. Szent Benedek, amikor – a legenda szerint – Krisztus után 529-ben az itáliai Cassinum (ma: Monte Cassino) hegyén letelepedett és monostort alapított, a szerzetesközösség életét gondosan szerkesztett Regulával szabályozta. Alapvető feladatának azt tekintette, hogy a szerzetesek mindennapjait ésszerű, de Istennek tetsző keretbe foglalja.
A borvidék fejlődése egészen a török időkig rendületlen volt, a tatárjárást is szerencsésen átvészelte. Szent László 1093-as pannonhalmi birtokösszeíró levele 88 szőlőművest említ. A XIII. századi birtokösszeírásokból (Alebus lajstroma 1237 körül) kiderül, hogy az apátsághoz tartozó 90 faluban 256 család volt szőlőtermelő. A török idők, akárcsak az ország egyéb területein, itt is visszavetették a szőlőtermesztést. Kiűzésük után németeket és szlovákokat telepítettek be az elnéptelenedett falvakba, és az állattenyésztés mellett lassan a szőlőtermesztés vált a legfontosabb mezőgazdasági tevékenységgé. A napóleoni háborúk újabb lökést adtak a fejlődésnek. A XIX. század második felében az e vidéket sem kímélő filoxéravész előtt 40-50 szőlőfajtát termesztettek itt mintegy kétezer hektáron. Ebben az időben még az Egyesült Államokba is exportálták erről a tájról vörösbort. Az első világháború idejére a szőlőterület ezer hektárra csökkent, és mára már alig haladja meg a 600 hektárt. 1990 óta önálló borvidékként ismerik el.
A Pannonhalmi borvidék a Dunántúl északnyugati részében, a Bakony-hegységtől északra, a Kisalföld peremén terül el. A Pannonhalma, Csanak és Szemere hegyek alkotják a vidék magját, helyesebben ezek inkább dombok, hiszen legmagasabb csúcsuk is csak 317 méterig ér.
A borvidék közigazgatásilag Győr-Moson-Sopron megyében található. Écs, Felpéc, Győr-Ménfőcsanak, Győrság, Győrszemere, Győrújbarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd, Tényő településeknek a szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú határrészeire terjed ki.
A Pannonhalmi borvidék teljes területe 3944 ha, amelyből 3236 ha első osztályú termőhely. Sajnálatos, hogy ennek a területnek töredéke, csak mintegy 556 ha van szőlővel betelepítve.
A sokoróaljai dombok alapkőzetét felső miocén (pannóniai-pontusi korú) tavi homok és agyag, negyedidőszaki kavics és homok építi fel. Erre települt a lösz és barna erdőtalaj. A homokon, löszön barna erdőtalajok és közepesen kötött, vékony, vályogos lösztalaj alakultak ki, mozaikszerűen elhelyezkedő homokfoltokkal.
A Pannonhalmi Borvidék egy jellemző kőzete.
A táj időjárási viszonyai kiegyenlítettek, mérsékelten kontinentális klímájú. Országos viszonylatban közepes fény-, hő- és jó csapadék-ellátottságúnak számít; mérsékelten szeles.
Hagyományosan fehérbort termelő terület. A legnagyobb mennyiségben ma is az olaszrizling, chardonnay, tramini, sauvignon blanc, szürkabarát és Irsai Olivér terem. A kékszőlők aránya elenyésző, holott a hűvösebb klíma kedvez a savgazdag kékszőlőfajták, így a kékfrankos, merlot és cabernet franc termesztésének.
A hűvös éghajlatokra jellemző, főleg illatban, de finom íz anyagokban is gazdag borok termőhelye ez a borvidék. Fontos leszögezni: Pannonhalma nem a „fajsúlytalan”, könnyű, nyári borok bölcsője, hanem a talaj alapján testes, komoly savai és egészében vett karaktere szerint markánsnak is minősíthető boroké. A megelőző század nyolcvanas-kilencvenes éveiben testesebb, oxidatív borokkal is jelentkezett Pannonhalma, például a mezőgazdasági termelőszövetkezet által palackozott Pannonhalmi Rajnai Rizlinggel, amely azonban manapság már csak bormúzeumokban lelhető fel. Ez volt egyébként az elmúlt században a táj leghíresebb bormárkája. Csendes szenzációszámba ment annak idején, hogy 2002-ben a Pannonhalmi Apátság és a Magyar Külkereskedelmi Bank megállapodást írt alá, melynek következtében elevenedett fel az ősi kolostori bortermelés hagyománya Pannonhalmán. Első boruk, a 2003-as évjáratból Tricollis néven került forgalomba.
A kékszőlők közül a pinot noir az, amely itt minden értékével meg tud mutatkozni. Ha az évjárat nem kifejezetten gyenge, chardonnay-ban és pinot noirban a hozamkorlátozott szőlők határozottan szép borokat adnak, remek egyensúllyal, komplex jegyekkel. Azok a fajták – rajnai rizling, tramini, pinot blanc – melyek Elzászban kitűnő formát mutatnak, itt a pannonhalmi domb oldalában is határozott, ám egyben kedves boroknak termőhelye.
Mit csinál a borász ősszel?
Tízéves a Préselő Pincészet
Mi lesz itt? Dűnetúra tevékkel?
Ez az évjárat alaposan feladja a leckét!
