Területe és elhelyezkedése

A Hajós-Bajai borvidék a Duna-Tisza közének déli részén, az ún. Bácskai-löszhát nyugati lejtőin terül el. Észak és kelet felé átmenetet képez a homokos talajú Kunsági borvidék felé. Közigazgatásilag Bács-Kiskun megye része. A borvidékhez tartoznak Baja, Bátmonostor, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Érsekcsanád, Érsekhalma, Hajós, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd és Vaskút települések a szőlőkataszter szerinti I., II. és III. osztályú határrészei.

A Hajós-Bajai borvidék teljes lehetséges termőterülete 14 874 ha, de a szőlőültetvények jelenlegi nagysága 1595 ha.

Története

Története hasonló az Alföld többi borvidékéhez. Ide a délszláv betelepülők helyett a XVIII. században németek érkeztek és települtek le számos községben, magukkal hozva a szakértelmet és a szorgalmat. A borvidék valójában két körzetre, a hajósi, illetve a bajai részre osztható fel. A Hajóshoz tartozó pincefalu még a Kárpát-medencében is ritkaságszámba megy.

A fennmaradt írásos dokumentumok szerint, Csáky Imre bíboros 1728. április 10-én foglalta szerződésbe azokat a kötelezettségeket, amelyek a letelepülő svábok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatairól és ebből eredő jogaikról szólnak. Valószínű, hogy az érsek kívánságára újratelepítették a török dúlás előtti szőlőskerteket. Az első ültetvények a mai Hild és Szentgyörgy település környékén voltak. Hilden láthatók a földbe vájt barlangok, melyek eredete ismeretlen, egyes feltevések szerint ezek a barlangok adtak otthont ebben az időben a bornak. A mai pincefalu területén valószínűleg a XVIII. század végén, a XIX. század elején kezdtek a helybéliek pincét építeni.

A pincék számát illető első rendelkezésre álló számszerű adat 1851-ből származik, ebben az időben 553 holdon (cca. 220 ha) termeltek szőlőt Hajóson és 363 pince volt. A századfordulóra a pincék száma 850-re gyarapodott, a szőlőültetvények mérete pedig 1200 holdra (485 ha). Jóllehet nagy terhek nehezedtek a hajósi gazdákra, és időnként súlyos veszteségek érték a szőlőskerteket, akkoriban mégis megfelelő megélhetést biztosítottak.

A legnagyobb csapást a filoxéra és a peronoszpóra okozta a borvidéken, például az 1874. és az 1879. évi szőlőtermés csaknem teljesen megsemmisült. A XX. század elején készültek azok a présházak, amelyek azóta már részben műemléki védelem alá kerültek. Az épületek ekkor, vályogfallal oromzatra tapasztott vesszőfonattal, legfelül aládeszkázott formában épültek. (Ezt a Balaton környékén patics falnak nevezik.) Egy 1935-ben készült statisztikai összesítés szerint Hajóson 1812 holdon (733 ha) termesztettek szőlőt. Jó termés esetén a pincékben 25-30 ezer hektoliter bort is tároltak, a második világháború idején azonban komoly károk keletkeztek, a pincék zöme kifagyott és tönkrement. Nem kímélte a pincefalut a szocializmus néhány évtizede sem, a 60-as években kezdett úgy-ahogy újraéledezni a terület. Ma már más a helyzet, érdemes ellátogatni ide.

A filoxéravészt követően a szőlőültetvények területe jelentősen megnőtt, a termesztett vörös és fehérbor fajták köre pedig a XX. század folyamán nyerte el mai összetételét. A jelenlegi borvidék 1990-ben az Alföldi borvidék egy részéből vált ki mai nevén. Az 1997. évi szabályozás során területe némiképpen csökkent.

Talajadottságai

Talajviszonyai a Kunsági borvidékénél kedvezőbbek. A bácskai löszháton a Duna folyóvízi üledékeire 1-3 m vastagságban települt a lösz. Löszön és a löszös homo­kon kialakult talajai nagyobb arányúak a lepelhomo­kos területekhez viszonyítva, mint az említett másik borvidéken. Az itt megjelenő talajok jórészt löszös vályogtalajok és mészlepedékes csernozjomok.

Két jellemző alapkőzet a Hajós-Bajai borvidékről

Éghajlata

Éghajlata, klímaviszonyai a Kunsági borvidékéhez hasonlóak. Szélsőségesen meleg a nyár, nagy hőösszeggel és napbesugárzással, a tél kemény. Ez a régió is Magyarország legmelegebb területeihez tartozik.  Az éves csapadék mennyisége kicsi, de viszonylagosan száraz klímáját a szőlő jól viseli. Fagyveszélyeztetettsége – különösen télen és kora tavasszal - jelentős.

Szőlőfajták és borstílusok

A fehér borszőlő-fajtákkal betelepített terület mintegy kétszerese a kékszőlő területeknek. Legnagyobb területen a cserszegi fűszeres és a bianca terem, ezt követi a chardonnay, a királyleányka, a rajnai rizling. A kékszőlő területek legfontosabb szőlőfajtája a kékfrankos, a cabernet sauvignon és a zweigelt, de kadarkából is találkozunk szép borokkal.

A vidék hagyományos fajtái az ezerjó, piros szlanka, sárfehér, kövidinka, mézes fehér, a kékszőlők közül a kadarka voltak.

A talajviszonyok következtében a régió fehérborai viszonylag lágyak, savszegények. Ezt a lágyságot sikeresen kompenzálják a vörösborok adottságai, amelyek közül néhány a hegyvidéki borokkal is összevethető minőséget képvisel. A térség legmagasabbra értékelt borai mindig is vörösborok voltak. Ez az a borvidék, amely talajadottságaiban némiképpen „kilóg” az alföldi borvidékek közül. A Hajós-Bajai borvidék jellemző kőzete ugyanis – szemben a homok különböző változataival - a pleisztocén lösz. Ez szintén szélfútta üledék, de a homoknál sokkal finomabb szemű, kissé agyagos és rendelkezik a szőlőtermesztés szempontjából igen hasznos karbonát tartalommal is. Tájékozottabb borivók jól tudják, hogy a löszös talajok többnyire kiváló minőségű borokat adnak máshol is, pl. a Tokaji-hegy oldalában, Villányban, Neszmélyen vagy Szekszárdon. A természeti adottságok jól tükröződnek a táj boraiban is, hiszen ezek – ha nem tömegborokról van szó - némileg eltérnek a másik két alföldi borvidék boraitól. Gyakran testesebbek, fűszeresebbek, a vörösborok melegebb tónusúak.