Területe és elhelyezkedése

A borvidék két jól elkülöníthető nagyobb egységből áll.  A Mátra hegységtől délre helyezkednek el a történelmi borvidék szőlőtermő területei, Hatvantól Domoszlóig húzódó vonulaton. Ma már a borvidék részét képezik a Budapesttől észak-keletre és keletre fekvő termőterületek is. Települései Heves és Pest megyében vannak. A borvidékbe tartoznak Abasár, Apc, Atkár, Budapest-Rákosliget, Detk, Domoszló, Ecséd, Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Halmajugra, Hatvan, Heves, Karácsond, Kerepes, Kisnána, Kisnémedi, Markaz, Mogyoród, Nagyréde, Őrbottyán,  Pálosvörösmart, Pásztó, Rózsaszentmárton, Szada, Szendehely, Szücsi, Vác, Vácegres, Vácrátót, Vécs, Veresegyház, Visonta települések szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú területei. Ez az egyik legnagyobb méretű borvidékünk.

A Mátrai borvidék teljes termőhelyi területe 32497 ha, amelyből 24261 ha első osztályú. Ennek csak töredéke, mintegy 5362 ha van betelepítve szőlővel.

Története

A vidék első szőlőtelepítőinek kilétét nem ismerjük. A XIII. századtól kezdődően folyamatosan említenek szőlőket az oklevelek Gyöngyös környékékről. A XV. századtól a vidék bortermelése olyan hírnevet ért el, hogy Gyöngyös városában – tanácsi határozat alapján – csak úgy lehetett helyben termett bort eladni, hogy annak minőségét előtte a bíró ellenőrizte. Ha a bor minősége megütötte a kívánatos minőséget, utána már „gyöngyösi” néven bocsáthatták áruba.

A török háborúk alatt a törökök és a magyarok egyaránt próbáltak adót behajtani a határvidéken élő gyöngyösieken. Ez a termelés visszafejlődését eredményezte. Ebben az időben a sári, visontai, gyöngyösi, patai és az apci borok voltak híresebbek. A XVIII-XIX. század fordulóján a kadarka volt a vidék fő szőlőfajtája. Ez a helyzet a filoxéravész után változott meg, amikor a fehér borszőlő túlsúlyba került. A borvidék a XX. században különült el a Heves-megyei Eger-Visontai borvidéktől. A negyvenes években még, mint Gyöngyös-Visontai borvidéket tartják számon, 1959. óta hívták Mátraaljának, jelenleg Mátra néven említhetjük. A korábban ide tartozó Al- és Feldebrő, valamint Verpelét községeket 1997-ben az Egri borvidékhez csatolták.

Talajadottságai

Talajai változatosak, megtalálhatjuk köztük a többnyire pannon agyagon, löszön, andezi­ten, riolittufán kialakult csernozjom barna erdőtalajt, erubáz agyagtalajt (fekete nyiroktalajt), agyagbemo­sódásos erdőtalajt, barnaföldeket, de előfordul a hu­muszos pleisztocén és holocén homok is. A talajok mészben többnyire szegények, de egyes helyeken az aktív mésztartalom eléri a 60%-ot is.

Két jellemző alapkőzet a Mátrai Borvidékből

Éghajlata

Mérsékelten kontinentális klímájú terület. A szőlőültetvényeket a Mátra hegyvonulata védi az északi szelektől, kedvező mikroklímákat alakítva ki. Jellemző, hogy viszonylag későn érkezik a tavasz. A csapadék nagy részét felfogja a Mátra ezért a borvidék éghajlata inkább száraznak nevezhető. A csapadék időbeli eloszlására jellemző, hogy álta­lában a nyár elején, május júniusban esik a legtöbb eső, míg a nyár második fele derültebb és aránylag száraz.

Szőlőfajták és borstílusok

Müller Thurgau, a szürkebarát, az ottonel muskotály és az olaszrizling a legjelentősebb fehér fajták.  Legnagyobb területen termesztett kék fajták pedig a kékfrankos, cabernet sauvignon, zweigelt és a cabernet franc.

Minden bizonnyal Eger szebb város, mint Gyöngyös.  Az utóbbi csak egyszerűen szép. Hatalmas ferences plébánia temploma, az Orczy kastély, benne az ország második legnagyobb természettudományi gyűjteményével. A Mátra kapuja és még sorolhatnánk. Borai pedig csak más stílusúak, mint az egriek. A talaj vulkáni, sok tufával. A délre néző hegyoldalak napsütést elnyelő lejtői ellenére egy kifejezetten hűvösebb klíma jellemző a területekre. Itt teremhetnek az ország legillatosabb, legszebb savú borai, melyek komplexitásuk és eleganciájuk mellett játékosságukat is megőrzik. Évtizedeken keresztül fehérboros vidéknek számított, holott valamikor komoly kadarka ültetvények jellemezték a Mátrát is. Ma újra kezdenek életre kelni kékszőlős ültetvények. A kékfrankos, pinot noir és lassan egy kis kadarka is újra beépül a mátrai összképbe.

Azért a legnagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajták ma is zömében fehérborokat adnak. Jó egyensúly, karcsúbb test, gazdag aromatika jellemzi őket.

A legfajsúlyosabb borok a borvidéken sokszor születnek olaszrizlingből, ritkábban szürkebarátból, chardonnay-ból vagy muskotályból. Meglehetősen sok termelő palackoz illatos fajtákból is, az Irsai Olivér, tramini, hárslevelű is kínál szép tételeket. A legjobb vörösborok alapja kékfrankos, de egy-egy országosan is kiemelkedő minőség köthető pinot noir vagy éppen cabernet franc fajtákhoz is. Új fajták is megjelentek a borvidéken – syrah, tempranillo, gamay – ami egyértelműen válasz a klímaváltozás okozta kihívásokra. A borvidék egyelőre profitál a más borvidékekhez képest picit hűvösebb klímából és remek talajadottságokból. A minőség és hagyományos mátrai fajták, valamint borkészítés mellett elkötelezett termelők közössége hozta létre a bármelyik mátrai termelő előtt nyitva álló Magna Mátra nevű termelői egyesülést.